Augusztus 12-én, pénteken mutatja be első nagyjátékfilmjét Ljasuk Dimitry Tisza-tavi filmes, környezetvédelmi aktivista az abádszalóki Tisza-tó strand kertmozijában. A 2 óra 18 perces alkotást a rendező beszéddel fogja indítani 20:00-kor. Ebből az alkalomból hoztuk el az I Love Tisza-tó magazinunk 2022-es nyári, május végén megjelent lapszámából Dimitry-vel készült interjúnkat.
– 2020-ban költöztél ki a félszigetre, amit korábban Robbantó-gátnak neveztek a helyiek. Innen jelentkeztél be a közösségi médiában. Amikor előzetesen átküldted a filmed, furcsa volt látni azokat a jeleneteket így, történet köré fűzve. Az, hogy kiköltöztél, ennek a nagy tervnek a része volt, vagy egy egyszerű elvonulást terveztél eredetileg?
– Részben mindkettő igaz. Valóban elvonultam a világ elől, mert szerencsére voltam olyan helyzetben, hogy a munkámból kifolyólag megengedhettem magamnak, de nem a filmkészítés volt a célom. Körülbelül két hete lehettem a szigeten, amikor jött az ihlet, a megvilágosodás ötlete és azonnal belevágtam – volt időm rá. A Jóreménység-sziget története 70%-a megtörtént eseményeken alapul, míg a 30%-a fiktív. Például fiktív az, hogy nem egy szigeten voltam távol a világtól, hanem egy félszigeten, Kisköréhez közel.
– Mesélte nekem egy helyi szolgáltató, hogy volt olyan vendége, aki elhitte, hogy valóban egy szigeten élsz, ahol nap mint nap szenvedsz, ezért imádkozott érted.
– Ez nagyon megtisztelő és aranyos, ezúton is köszönöm. Megnyugtatok mindenkit: nem szenvedtem és mindenem megvolt, amire szükségem lehetett. Azt viszont megjegyezném, hogy egy-egy ilyen elvonulás lelkileg kissé valóban megterhelő, de egyben felszabadító tud lenni. Azzal, hogy kint lehettem, olyan álmom teljesült, amire mindig vágytam, és amire sokan vágynak. Jó volt kiszállni a mókuskerékből és egy olyan helyen lenni, ahol nincsen senki és átgondolhattam az életem nomád körülmények között. Nem ennyire hosszú időre terveztem ugyan, de nagyon megtetszett ez a fajta élet a maga kihívásaival együtt, így maradtam. A magány nagyon jó energiákkal lehet az ember elméjére és testére. Bele kellett rázódni abba, hogy nincsen körülöttem senki, nem számíthatok másra és nagyon erősen ki voltam téve a természet szeszélyeinek. Részben ezért is kapta a Jóreménység-sziget nevet, mert a Dél-afrikai Jóreménység-fokhoz hasonlítottam ezt a helyet, hiszen a tavaszi időszakban nagyon szeles az idő, óriási hullámok vannak, nyáron pedig perzselő tud lenni a forróság.
– Városi embernek tartod magad vagy inkább a vidéket, a természetközeliséget érzed magadhoz közelebb?
– Tekintettel arra, hogy 22 éve Budapesten élek és ezen kívül éltem Los Angelesben is, én mindig természetközeli embernek tartottam magam. Amikor csak tehetem, a Tisza-tónál vagyok, hiszen nekem ez az otthonom – arra a bizonyos fél évre, amit kint töltöttem, valóban az igazi otthonom volt. A városi létből a számítógépem, a telefonom és az internetelérés volt a három elektromos eszközöm, amit muszáj voltam magamnál tartani, hiszen dolgoznom kellett. Ezen kívül semmi másom nem volt és igazából nem is hiányzott semmi sem, egy dolgot kivéve: a mosógépet, mert a jéghideg vízben való mosás volt a legrosszabb számomra. A hideg víz és a lavórban mosdás nagyon könnyen megszokható volt és rá kellett jönnöm, hogy kb. egy liter vízben fürödve is tökéletesen tiszta lehet az ember, nem kell több köbmétert elpancsolnunk naponta.
– Korábban már említetted, hogy édesapáddal sokat jártatok ki a Tiszára. A filmet az ő emlékének készítetted?
– Igen, édesapám emlékének állítottam, ezt a film végére is kiírtam. Az ő gondolatai többször visszaköszönnek a filmben. Mindannyian tudunk mondani olyan életbölcsességeket, tanácsokat, amiket a szüleinktől vagy a nagyszüleinktől hallunk, de azokat akkor elengedjük a fülünk mellett, mert nem hittük el nekik. Ahogy idősödünk és ahogy – ne adj’ Isten – elveszítjük őket, rá kell jönnünk, hogy igazuk volt. Ezeket a később beigazolódott tanításokat is beleszőttem a Jóreménység-sziget képkockáiba.
– Van egy jelenet, amelyben édesapádat alakítod. Könnyű vagy nehéz volt az ő bőrébe bújni?
– Az egy nagyon különleges érzés volt: átmaszkíroztak édesapámmá, majd az engem alakító gyermekszínész pedig ott volt mellettem. Hihetetlen érzés volt beszélgetni egy olyan kisfiúval, aki nagyon hasonlított a gyerekkori énemre és engem alakított (és nagyon ügyes is volt Molnár Barabás), miközben nekem apámat kellett eljátszanom. A filmnek ez a jelenete egyébként valóságos, hiszen amikor aznap este elütöttük az őzet a Ladánkkal, akkor jöttem rá, hogy mennyire múlandó az élet és hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Aztán sok évvel később ismét szembesültem a tehetetlenség érzésével. Emellett próbáltam feszegetni azt a kérdést is, hogy mi kell a boldogsághoz, mi az a boldogság, és hogy mennyire kevés dolog is elég a boldogsághoz. A boldogsággal kéz a kézben jár az érték is, hiszen ma rengeteg értéktelen dolgot találunk értékesnek és az értékteleneket pedig értékesnek.
– Eddig egy természetfilm készült a Tisza-tóról, a tiédhez hasonló nagyjátékfilm még nem. Érdekes volt látni a tó gyönyörű részeit úgy, hogy történetet fűztél köré. A jeleneteket egyedül vetted fel?
– Nagyrészt igen, de természetesen voltak olyan részek, amiket nem tudtam egyedül felvenni, akkor Kovács Márk és Szathmári Tamás segített nekem. A Tisza-tavi jeleneteket egyedül vettem fel és bejártam az egész tavat a Tiszavalki-medencétől egészen a kiskörei Tisza-híd alatti ártéri erdőig, ahol az egyik áradáskor csónakáztam. Különleges belső tavakban jártam és olyan pillanatokat örökítettem meg, amik nagyon ritkán láthatóak, például az, amikor az erdőket elárasztja a Tisza.
– Neked mit jelent a Tisza?
– Már több kisfilmet készítettem a tóról, megmutattam a szépségeit, míg a problémákat a Tisza nevében című dokumentumfilmemből lehet megismerni. Egyébként ezért is készült két évig a Jóreménység-sziget, mert közben a Tisza nevében című filmemet is elkészítettem. Ha abban a néző nem tudhatta meg, miért kötődöm ennyire a Tiszához, akkor ebből bizonyára megismerheti a személyes vonatkozásomat is. A sok-sok költözés során a Tisza volt a biztos pont az életemben, ahova édesapám gyerekkoromtól kezdve sokat vitt ki. A Tiszához tudom az összes olyan szép és boldog pillanatot kötni, amit apámmal töltöttem. Nekem mindig olyan volt ez a hely, mintha egy mesébe vitt volna: a szabad ég alatt aludtunk a csónakban – ahogy ez a filmben is megtörtént -, vagy sátraztunk és én gyerekként azt a szépségét láttam a Tiszának, amit most a filmben is szerettem volna megmutatni.
– A Jóreménység-sziget mára turistalátványosság lett. 2021-ben önkéntesekkel berendeztétek, szépítgettétek. Tervezel idén valamilyen összejövetelt itt?
– Idén is rendbe fogjuk majd tenni, a stéget a téli hideg igencsak megette, úgyhogy azt fel kell újítani. Emlékszem, amikor kitaláltam, hogy berendezzük, sokan azt mondták, hogy majd biztosan megrongálják és ellopják az oda kihelyezett dolgokat. A valóság nem ez: rendben tartja mindenki és nem loptak el, nem rongáltak meg semmit. A vendégkönyv már kétszer betelt, most a harmadik könyvben hagyhatják a látogatók a kézjegyüket. A kunyhót az abádszalóki strandon állítjuk fel és rendezzük be, ahol lehet majd szelfizni és pár percre át lehet élni, milyen volt modernkori Robinson Crusoe-ként élnem fél éven át a szigeten.
