– Miért döntöttél úgy, hogy füveskönyvet írsz a Tisza-tóról?
– A természet szeretete mindig jelen volt az életemben. Egyetemista koromban a társaimmal megalapítottuk a „Természetjáró Tanszéket”, amely keretén belül rendszeresen kirándultunk a Bükkben. A kirándulásokról feljegyezéseket készítettünk a társaimmal, ami az ATK, avagy ’Az Túráknak Krónikája’ címet viselte. (Ma is megvan a fiókomban 54 túraleírással, e füzetem.) Talán ezt is nevezhetném a Tisza-tó füveskönyve kötetem előzményének is. Az egyetem elvégzése után Tiszafüredre költöztem és először hobbiként és tolmácsként külföldiek, majd később magyarok számára is vezettem túrákat. Egy idő után azt éreztem, a túrák során látott madarak és növények biológiai bemutatásán túl szeretnék többet is átadni a vendégeimnek, szerettem volna valamivel színesíteni az utakat. Ekkor találkoztam Sőrés Rozka népi mesemondóval. A családjának éppen csónaktúrát vezettem, amikor egy tündérfátyolmező mellett haladtunk el és ott arra kért, álljunk meg, állítsam le a motort. Kiült a csónak elejére és elmondott egy tündérmesét. Bele is került a könyvbe! És ez volt az, amit hiányoltam a túrákból: a történeteket. Elkezdtem ezeket gyűjteni és eredetileg csak füzetként szerettem volna kiadni, de olyan érdekesek, „színesek” lettek az anyagok, hogy végül könyv lett belőlük.
– A magyar nyelv tana hogyan kapcsolódik mindehhez?
– Ugyan mérnökként dolgozok, de mindig is érdekeltek a humán- és társadalomtudományok, mint például a történelem, a sumerológia és többek közt a magyar nyelv is. Az utóbbi tanulmányozásánál sokat segít a mérnöki „analitikus” gondolkodás. Az etimológia rejtelmeibe is beleástam magam és 6-8 év kutatási anyagát a (R)Égi anyanyelvünk című könyvemben foglaltam össze. Ebben a magyar nyelv egyedülálló értékeire hívom fel a figyelmet úgy, hogy segítek eligazodni a különböző tézisek között. Majd innen csak egy ugrás volt az, hogy a nyelvet és a természetet összekapcsoljam.
– És ekkor írtad a Tisza-tó füveskönyvét.
– Igen. Ebben a Tisza-tó élővilágát és a magyar nyelvet kötöm össze. Például a tavon gyakran látott szárcsákról nem is gondolnánk, hogy nevének I. Béla Árpád-házi királyunkhoz is köze van. A szár szó eredetileg csupaszságot, kopaszságot is jelent. I. Béla királyunk beceneve Szár Béla volt, illetve róla még tudni kell azt is, hogy magas homlokú, azaz kopasz ember volt. Ha megnézünk egy szárcsát, akkor láthatunk a fején (homlokán, ahol Béla is „szár” volt) egy pikkelyesen szaruszerű homlokpajzsot. Hogyha a szár szóhoz a „-csi” kicsinyítő-képzőt adjuk, akkor így megkapjuk a szárcsi (székelyeknél) vagy itthon a szárcsa szót. Ennek a kicsi (kicsinyítő raggal képzett) madárnak pedig nem tollas, hanem kopasz homloka van. (Mint első, tehát „Szár” Bélának!) Évezreddel ezelőtti jelentése a szárcsi, szárcsa madárnak: kis kopasz, vagy kopaszka! Ez is a Tisza-tó csodája!
Másrészt a homlokunkkal ahol az úgy nevezett „harmadik szemünk” van, (ma is vannak kultúrák, ahol a homlokra írt, rajzolt, festett jelnek égi irányultságú üzenete van) pedig nem másfelé, mint az ég felé törekszünk. Gondolkodásunkkal a földi történéseket az égiekkel próbáljuk párhuzamba állítani (Hermész: „Amint fent, úgy lent.”) s ekkor épp úgy viselkedünk, ahogyan azt a növények „szár”-a teszi, hiszen a földben gyökerezik és az ég felé törekszik. A homlokunkra mutatunk akkor is, ha a működési területünkre, a gondolatainkra fókuszálunk, ne adj Isten oda csapunk, ha eszünkbe jut valami! Így a szár szónak ebben az értelemben úr (ég felé törekvő, szent) jelentése is van. (Márpedig Szár Béla valóban úr (uralkodó) szent királyunk volt.
Kopasz volt-e Szár László? Teszi fel a kérdést az Ottavában élő Nógrády Mihály egy nemrég közzétett tanulmányában, ahol éppen ezt elemzi. Megdöbbentő, de 7500 éves magyarul írott nyoma is van a szár kifejezésünknek!
Tehát a Tisza-tó füveskönyvében ilyen és ehhez hasonló mintegy harminc különlegesség, szómagyarázat található meg. Például hogyan került a hód a hódol kifejezésbe, vagy mit keres a ruca (vadkacsa) a kiruccan igénkbe, sőt, miért hozza mégis gólya a gyereket? A kötetben a magyar nyelv képalkotása alapján foglalok össze több tudományágat is. Óriási szerencsénk van nekünk, magyaroknak, mert mindenre van egy saját, néha talán bonyolultnak tűnő, ám mégis elképesztően kifejező szavunk – ebben is benne van a fej, s lám a fejünkről leolvashatók érzelmeink, éppen ezért fej-ezünk ki, mutatjuk a fejünkkel előre, amit mondani akarunk!
– A vendégeidből milyen reakciót szoktak kiváltani ezek az érdekességek?
– Általában mindenki – mily meglepő – a (szár, csupasz) homlokára csap. Van, aki odáig van érte és még többet szeretne megtudni. Ezek remek témákként szoktak szolgálni a túrák során. Persze mindig kutatok újabbak után, hogy a rendszeres vendégeimnek is mindig újdonságokkal rukkolhassak elő. Például miért lett „Kacor” király a macska népmesénkben, s mi köze a nádhoz? Idén nyáron már szeretnék éjszakai csillagnéző túrákat is szervezni, amikor a csillagokról és a csillagképekről mesélek a népi mondák, népmeséink, a népi hagyományok és a mitológiai hagyományok tükrében.
– Tervezel második kötetet is kiadni?
– Igen, már gyűlnek hozzá az anyagok. A második a Tisza-tó füveskönyvének a bővített kiadásaként fog megjelenni és az első kötetben olvasható egyes témáknak tárom fel a mélyebb, archeológiai, genetikai, régészeti, néprajzi háttereit. Várhatóan idén már kézbe is lehet venni.