A Tisza, az életet jelentő folyó minden történelmi korszakban vonzotta az emberi közösségeket. A vadászó-gyűjtögető, majd a gazdálkodó életformát folytató emberi közösségek egyaránt előnyben részesítették a vízpartokat, átkelő helyeket, ahol egész évben rendelkezésre álltak a természet által nyújtott bőséges élelemforrások. A tiszaörvényi Templom-domb a folyó által létrehozott homokhátak egyike, amely az ártéri síkságból kiemelkedve a régészeti kutatások tanúsága szerint már az újkőkor óta megvédte a lakóit a pusztító árvizektől.
Tiszaörvény neve az okleveles adatokban először 1261-ben szerepel „Villa Eurem” alakban, amikor IV. Béla király megerősíti az egri püspökség birtokait. Az egyházmegye vámszedési joggal rendelkezett és egy hajót üzemeltetett az örvényi réven. Budáról a keleti országrészbe vezető fő közlekedési út itt keresztezte a Tisza árterületét, ezért a középkorban Füred és Örvény fontos és virágzó település volt. A 13. században a tatárok, majd 1552-ben az egri várat ostromló törökök többször is kifosztották a falut, amelyet lakói a templommal együtt mindig újjáépítettek. A 18. századtól a település fokozatosan elszegényedett, a lakók a folyó mellett délebbre költöztek, ahol 1914-ben új katolikus templomot építettek. Az elhagyatottá vált középkori templom köveit elhordták, a homokhátakat felszántották, így egyre kevésbé látszottak a maradványok, amelynek emlékét már csak a Templom-domb név őrizte meg. A 19. század végén, Tiszaörvényen és környékén a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet folytatott először ásatásokat, Tariczky Endre vezetésével.
A Kiskörei Vízlépcső és a Tisza-tó építését megelőző tervásatások tették később lehetővé a terület egy részének szakszerű feltárását, amelyet Horváth Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetett 1965-től 1971-ig. A kutatások nyomán előkerült a középkori templom, amely az ártérből kiemelkedő domb legmagasabb pontján állt. A félköríves szentélyű épületnek csak a kőből készült alapfalai maradtak meg. A dombot egy mély temetőárok vette körül, amelyen belül késő középkori (14-17. századi), kívül Árpád-kori (11-13. századi) sírokat tártak fel. A templomtól kicsit távolabb, az ártérből kiemelkedő dombvonulatokon találták meg a települést, amelynek földbe mélyített veremházai a Tisza átkelőjéhez vezető szekérút két oldalán terültek el.
2022 szeptemberében a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásának köszönhetően a Kiss Pál Múzeum elkezdhette a Tisza-tó építésekor még fel nem tárt területek feltárását és a templom falainak a beazonosítását, dr. Mester Edit régész vezetésével. Erre azért van szükség, mert az elmúlt évtizedekben a védetté nyilvánított régészeti lelőhely folyamatosan pusztult. A bokrokkal és fákkal benőtt területen nem maradt nyoma a falaknak, így a tervezett turisztikai beruházást megelőzően szükség van a maradványok megmentésére és a rétegviszonyok pontos megismerésére.
A kutatóárkokban a feltárás három hónapja alatt szerencsés körülmények között előkerültek a templom fehér mészkőből készült alapfalának különböző szakaszai, valamint a külső és belső padlószintek, a temetőárok. A sírok közvetlenül az épület mellett, illetve attól távolabb a temetőárok mindkét oldalán helyezkedtek el, a templomhoz hasonlóan kelet-nyugati tájolásban. Az anatómiai rendben lévő, érintetlen, teljes csontvázak mellett nagyon sok volt a már korábban elpusztított, egymásba ásott sír is. Az elhunytak mellé sajnos kevés vagyontárgyat helyeztek a családtagok, ékszerek, a viselethez köthető fémtárgyak, rózsafüzér, koporsószögek és érmek kerültek a múzeum restaurátor műhelyébe. A domb kevésbé meredek, északkeleti lábánál a sírok után a település nyomai is felszínre kerültek. Elpusztult kemencék, házak és hulladékgödrök, valamint a templomhoz felvezető út maradványai jelzik az évszázadokon keresztül itt lakók emlékét.
A több évre tervezett munkálatokba sok önkéntes kapcsolódott be. A helyi általános és középiskolák diákjai mindig nagy élvezettel vettek részt a bontásban és dokumentálásban. Ami a gyerekeknek még csak kincskeresés, az az ELTE TTK Embertani Tanszékének hallgatói számára gyakorlati tanagyag volt, amely sok értékes információval tudja majd kiegészíteni a település lakóinak kórtörténetét. A Nemzeti Régészeti Intézet közösségi régészeti programjához kapcsolódó, fémkeresős kutatók miskolci csoportja többször bejárta a területet, sok-sok új lelettel gazdagítva a múzeum gyűjteményét. A feltárásban és a terület bekerítésében jelentős segítséget kaptunk Tiszafüred Város Önkormányzatától és a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.-től. A kerítés a Metál-Sheet Kft. nagylelkű adományának köszönhető.
A restaurált leletek Tiszafüred új interaktív kiállítási és élményhelyszínén tekinthetőek meg, az Örvényi út 11. szám alatt. Itt a Tisza-tó legidősebb és legkedvesebb lakójával, egy jégkorszaki mamut tehénnel, „Mancikával” is találkozhatnak a látogatók. Gyapjas barátnőnk alsó állkapcsa szintén Tiszaörvényen került elő, segítve az életnagyságú rekonstrukció megszületését, amelyet a Magyar Géniusz Program támogatásának köszönhetünk.
dr. Mester Edit
igazgató
Kiss Pál Múzeum