Indulás a Tisza-tó elfeledett szigetére: Óhalászra!
Kiindulásként az egyik tiszafüredi, tiszaszőlősi vagy a tiszaderzsi kikötőt ajánljuk, amelyekben lehetőség van csónakbérlésre. Ha a kikötőben a bérbeadó meggyőződött róla, hogy tudjuk vezetni a motorcsónakot, akkor a VI-os (vagy, ahogyan a helyiek hívják: Rücskös) öblítőcsatorna felé kell venni az irányt.
Ehhez az élő Tiszán észak felé kell mennünk néhány folyamkilométert, majd az öblítőcsatornába bekanyarodva, balra vegyük az irányt az egykori falu, Tiszahalász felé. Ma Óhalászi-szigetnek nevezik, amiről sokan tévesen gondolják, hogy a Tisza-tó medrének kialakítása során engedték rá a Tisza vizét a településre. Nos, ez koránt sincs így.
Az 1876-os tiszai árvíz mosta el végleg a falut, amelynek házait a néhány évtizeddel korábban történt folyószabályozás miatt többször nyaldosták a szőke folyónk habjai. Tudniillik, Tiszahalász az 1200-as évektől kezdődően együtt élt az árvizekkel, és szolgáltatófaluként hallal látta el a környéket. Az itt élő emberek tudták, hogyan és mikor kell átkelni az őket körülvevő árvízjárta földeken, néha el is mosta a paticsfalakból készült házakat a víz, de nagy és sorozatos veszélyt csak a folyószabályozás megtörténte jelentette számukra. Ebben az évben végérvényesen búcsút kellett inteniük szeretett településüknek. Az 1876-os árvízkor a nemesi származású Hartl Ede mentette ki őket, majd Schlauch Lőrinc püspök nekik adományozta a mai Újlőrincfalva területét, ahol új életet kezdhettek.
Ma megtekinthető a településből fennmaradt egyetlen emlék: az 1800-as évek közepén létesített temető kőkeresztje. Ahhoz, hogy eljussunk ide, a csatornából kijőve balra kell haladni egészen addig, mígnem egy kilátót pillantunk meg. Az idevezető úton érdemes a vízből kinövő fűzfacserjék között, középen haladni, hiszen az alacsony vízállás miatt könnyedén fennakadhat a csónakunk egy fatuskón. A kilátó előtt egy kis stéget is létrehoztak és a mögötte lévő csapáson lehet bejutni az emlékműig. A kilátó melletti, partmenti horgászhelyről páratlan panoráma nyílik a vízre, ahol érdemes piknikezni egyet.
Második megálló: Fattyúszerkő kilátó
Az Óhalászi-szigettől elbúcsúzva a VI-os öblítő felé kell venni az irányt, de most csak el kell haladni mellette a Szilas-fok irányába. Innen néhány száz méter után balra, a Csapói Holt-Tiszára kanyarodva érjük el a Fattyúszerkő kilátót. Érdemes telefont is magunkkal vinni és a GPS koordinátáit beütve (N 47°37’24.6; E 20°40’00.2) követni a második úti célt. A környéken megannyi vízimadarat lehet felfedezni, úgyhogy érdemes távcsövet is a hátizsákba tenni. Az ősz folyamán már csapatokba verődött bütykös hattyúkat is felfedezhetünk, de szürke- és vörös gémek, illetve a kis és nagy kócsagok szintén útitársaink lehetnek. A sulyom ekkor is kezd megjelenni a vízfelszínen; érdemes vigyázni vele, mert a motorcsónak propellerére könnyen feltekeredik.
Ha ki kellene választani, mi a Tisza-tóra látogatók abszolút kedvence, akkor a vízről megközelíthető kilátók vinnék el a pálmát.
Harmadik megálló: a Küszvágó csér kilátó
A visszaúton érdemes útba ejteni a Küszvágó csér kilátót is, a Szilas-foknál. A két másik társához hasonlóan ezt is a közelben fészkelő madarak, ebben az esetben a küszvágó csérek után nevezték el az Aktív Magyarország közönségszavazásán. A madarakra gondolván költőhelyeket tettek ki számukra a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságával együttműködve.
A kétszintes, 9 méter magas, fából és acélból készült kilátóról a Borzanatot, a Lapos-morotvát és a Poroszlói-medencét lehet belátni.