Varga Attila, a tiszaderzsi Kenguru Park ügyvezetője:
„Egy véletlen folytán kerültem Tiszaderzsre és egyből megtetszett, hogy közel van a Tisza. Bevillantak a gyerekkori emlékek, hogy mennyire jó volt vízitúrázni a Tiszán… Akkor ki is néztem és később meg is vettem egy házat a túráim kiindulópontjának. Egyébként gyerekkoromban is sokat jártam a természetet, és inkább vidékinek vallom magam, mint városinak – Tiszaderzsben is pont ezt a természetközeliséget és a falusi életmód varázsát szeretem!”
Nikodém Norbert, a Magőrlő Művészeti Központ ötletgazdája:
„Eredetileg a Balatonon néztem nyaralót, de hiába hívtam az ottani ingatlanközvetítőket, nem sikerült dűlőre jutnunk a házakat illetően. Mivel a feleségemmel vízimádóak vagyunk, ezért mindenképp vízközeli házat kerestünk, így kerültünk Tiszaderzsre. Ahogy bekanyarodtam az úton és megláttam a templomot, egyből megdobbant a szívem, majd ahogy egyre több szegletét pillantottam meg a falunak, úgy szerettem bele jobban és jobban.
Amikor először megláttam a házamat, felkiáltottam: ez lesz az enyém! Megismertem az itt élő embereket is, akik egytől egyik aranyosak, csupaszívek, segítőkészek és becsületesek. A télen sikerült megvennem egy másik épületet is, amit a helyiek Magőrlőnek hívtak, amely egy százéves vályogépület. A tornáca istenadta színpad, míg az udvara istenadta nézőtér! Művészbarátaimmal sok-sok kiállítást, koncertet álmodunk ide, ami nevet is kapott: Magőrlő Művészeti Központ.
Összegezve: Tiszaderzsbe beleszeretni számomra egy másodperc volt!”
Kalász Ildikó:
„Én Nógrád megyéből, a férjem Békés megyéből származik és félúton, Tiszaderzsen telepedtünk le. A jó adottságok és a gyönyörű természeti környezet miatt választottuk ezt a települést, de ami a legfontosabb volt, hogy szerettük volna, ha a gyerekeink biztonságos, jó helyen nőnek fel. Tiszaderzset többek közt a természeti adottságai, az erős közösségi élet és az összetartás miatt és nem utolsó sorban azért is szeretjük, mert egy családbarát település.”
Magyar Judit, Camino Vendégház:
„A „vízi” életünk még Sarudon kezdődött, kb.25 éve. Viccesen szoktam mondani, hogy a férjemet egyszer csak elszerette a „Nagy Szőke”! Ő szenvedélyes horgász, de a téli időszakban – mivel a tározót leengedték – átköltözött a túlpartra, az élő Tisza mellé, Tiszaderzsre. Ezt az ide-oda költözést sok évig csinálta és egy tavaszon már nem akart visszamenni Sarudra. Állítja: nincs horgászat szempontjából ideálisabb a derzsi kikötőnél!
Ezután itt telket vettünk, házat építettünk. Megszerettük az itteni csendet, nyugalmat, madárdalos reggeleket. Autókereskedést üzemeltetünk közel 30 éve, az ezzel járó stresszt itt mindig ki tudtuk, ki tudjuk pihenni.
Ezt tavaly tavasztól már másokkal is megosztjuk, a házunkból vendégház lett. Hiszünk abban, hogy a természet közelsége, a Tisza szépsége mindenkit kizökkent a rohanó hétköznapokból – ahogy minket is – és ez mindenkinek jár!”
Urbán Zsombor alpolgármester:
„Az 1980-as években horgászni jöttünk le a szüleimmel Tiszaderzsre, amibe azonnal beleszerettek és itt ragadtak. Számomra Tiszaderzs a gyermekkort, a gyermekként ámulatba ejtett agráriumot jelenti. Ez megváltoztatta, mint pesti csibész gyerek gondolkodását, és amint lehetett, földet vásároltunk és azóta is gazdálkodunk. Ezenkívül kötelességemnek érzem a település fejlődésének elősegítését, ezért lettem önkormányzati képviselő és alpolgármester. Szeretem az itt lakó embereket, a település egyedi természetközeli adottságait, a kikötőbe vezető utat, a derzsi partot, ahova mindennap kiautózom. Édesapám kérésére hamvait itt szórtuk a folyóba. Nagyon szeretek kajakozni a folyón és a vadregényes tavi részeken is. Azonban gyakran mégis inkább felveszem a futócipőt vagy nyeregbe pattanok, és bringázom egy hosszabbat, vagy ha időm engedi, akkor körbetekerem a tavat: tavalyelőtt és tavaly 32 alkalommal tettem meg a Tisza-tó kört!”
Nagy-Czakó Gyöngyi természetgyógyász:
„Tiszaderzsi vagyok, a férjemmel együtt ott születtünk, és ott is nőttünk fel. Időközben elköltöztünk onnan, de a szívünk visszahúzott szeretett szülőfalunkba: most ismét ott lakunk és szeretnénk minél jobban részt venni a falu életében. Tiszaderzsben a csendet, a nyugalmat szeretem, valamint a Tisza energiáját is, amiből munkám során, természetgyógyászként sokat merítkezek.”
Bán Éva és Kalocsai Károly, Paradisepoint vendégház:
„Mi az egyik szomszédunknak köszönhetően kerültünk ide. Neki már volt háza itt, és amikor egyszer elhívott bennünket egy csónaktúrára, akkor szerettünk bele a környékbe és Tiszaderzsbe. Megragadott bennünket a csendes, nyugodt környezet, a semelyik más településhez sem fogható hangulata és a varázslatos kikötője. Két évvel ezelőtt mi is vettünk itt egy házat a magunk pihenésére, de azóta már vendégháztulajdonosok is lettünk.”
Fülöp Gyula, a Fülöp Ménes ügyvezetője:
„Nagyon sok mindent szeretek Tiszaderzsben, de leginkább a természetközeliségét emelném ki. 10 évvel ezelőtt költöztem ide, és a vidéki életnek minden pillanatát imádom. Rekreációs szempontból is választottam ezt a települést, mert itt mindig fel tudok töltődni a fárasztó munkanapok után, sőt ménesemnek is itt találtam meg az otthonát. A település a szívügyem, éppen ezért is vagyok önkormányzati képviselő.”
Anita és Patrik, a belga Tisza Lodge vezetői: „Tiszaderzs szerelem volt első látásra. 17 évvel ezelőtt kerestünk egy autentikus, csendes szép helyet a panzió indításához. A közeli Tisza-tó, a természet, a csend, a különböző látnivalók a közelben és mindenekelőtt a falu barátságos lakói miatt évek óta sok visszatérő külföldi és hazai vendéget fogadunk.”
Kovácsné Dudás Anita és Kovács Mihály, I Love Tisza-tó:
„10 évvel ezelőtt töltöttünk egy hosszú hétvégét Pádár Gabika faházas pihenőjében, ahol jó volt töltekezni növényekkel teli kertjében, csicsergő madarak társaságában. Kiszakadtunk a város zajából és itt csend és nyugalom vett körbe bennünket. A falu takaros házaival, a romtemplommal, impozáns református templomával egyből belopta magát a szívünkbe.
Első motorcsónakázásunk során újraélhettük gyerekkorunk vízitúráit és vízközelből újraérezhettük a Tisza sajátos illatát. Felejthetetlen élmény volt az öblítőcsatornák bebarangolása, a parti horgászat, az első kapás és fogás, szalonnasütés a májusi záporban, kirándulás az Óhalászi-szigetre, ott séta a kilátóba, a kőkereszthez…
Úgy éreztük, ide újból el kell jönnünk! És el is jöttünk… a barátainkkal, akiket szintén magával ragadott a Tisza-tó és a település. Olyannyira, hogy hamarabb vásároltak csónakot és Derzsen házat, mint mi!
Mindemellett sok-sok kedves ismerősre, barátra tettünk szert. És amikor szomszédaink azt kérdezik tőlünk, hogy: „Hazajöttök a hétvégén?” – ezt mi is úgy érezzük, hogy valóban hazajöttünk.