A Tisza-tó létrehozásáról tavasszal, előző cikkünkben írtunk, amit itt lehet elérni:
A Tisza-tó, avagy a Kiskörei-víztározó története
Ahogy bevezetőnkben is írtuk, az I Love Tisza-tó magazin tavaszi lapszámában a tó történetét elevenítettük fel. Aki nem olvasta, annak röviden hadd mondjuk el az alapokat. Egy víztározó létrehozásának az ötlete a 20. század elején, Trianon után született meg. Megtervezték, hogy hol lehetne vízlépcsőket, vízerőműveket építeni, amelyek a duzzasztott folyószakaszon biztonságos hajóutat is jelentenének, illetve az innen kiépített öntözőcsatornákon keresztül el lehetne látni a térséget öntözővízzel.
Kezdetben összesen öt vízlépcső tervét fogalmazták meg: Csongrádnál, Kiskörénél, Tiszalöknél, Záhonynál és Vásárosnaménynál. Ezekből csak kettő valósult meg: a tiszalöki 1954-ben, a kiskörei 1973-ban lett átadva. Mosonyi Emil professzor úgy fogalmazott az építések ügyében 1954-ben, hogy: „belépcsőzzük a Tiszát Tiszalöktől Csongrádig!”
A Kiskörei vízlépcső megépítésének elsődleges célja a mezőgazdasági vízellátás volt. A kiépített öntözőművekkel a jászsági, nagykunsági öntözőrendszereken keresztül a már meglévő, tiszafüredi öntözőrendszer biztonságosabb vízellátása volt a cél, ezzel biztosítva a térség számára a jó minőségű és az aszályos időszakban is kellő mennyiségű vizet. Ehhez a töltések már rendelkezésre álltak, hiszen a Tisza szabályozásakor ezen a nyomvonalon építették ki azokat. Ez a szakasz éppen olyan tölcsér formájúra volt tervezve, hogy tökéletes helyet adott a tározó kijelölésére. A töltéseket az elmúlt 170 évben magasították, szélesítették – utoljára 1970-ben, amikor a tározó épült.
1967 októberében történt meg az első kapavágás a Kiskörei vízlépcső építési területén az ötéves terv részeként. 1973. május 16-án ünnepélyes keretek között átadták a vízlépcső első, elkészült építési ütemét, ami a Tisza medrében történő duzzasztásával 24 millió m3 vizet tudott tárazni. A hivatalos szalagot a miniszterelnök: Fock Jenő vágta át, míg az ünnepi szónok: Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke volt.
A Tisza-tavat az első tervek szerint három lépcsőben duzzasztották volna fel. Az első igen sikeres volt és egyre többen fedezték fel az idegenforgalmi hasznosítását is, de a Tiszai Vegyi Kombinát, valamint a Körös-völgy nagyobb mértékű vízpótlása érdekében is megkezdődött a második duzzasztási szint beállítása. Ezzel 1978. és 1984. között 1,5 méterrel emelték meg a vízszintet.
Ehhez ki kellett építeni a töltéseket és a szivárgó csatornákat, a tárazott víz mennyisége: 96-116 millió m3-re emelkedett, míg a vízszint: 700 cm lett.
A harmadik duzzasztási ütem végül nem valósult meg, ennek részben gazdasági okai voltak, részben pedig szakmai koncepcióváltások is, ami a mezőgazdasági termelést illette.
Rengeteg meghatározó embere van a Tisza-tónak, közülük az egyik: Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök, aki pályakezdő mérnökként került Kiskörére és 1984 óta foglalkozik a tóval. Ő és munkatársai alkották meg a mai öblítőcsatornákat, az azokat lezáró zsilipeket, sőt többek közt neki is köszönhetően nem lett a tiszai cianidszennyezésből ökológiai katasztrófa.
A Tisza-tó történetéről szóló teljes cikk megtalálható a www.ilovetiszato.hu honlapunkon, amit itt lehet elérni:
https://ilovetiszato.hu/2023/02/24/ismered-az-iden-50-eves-tisza-to-tortenetet/
Erzsike néni: az egyetlen női dolgozó a vízlépcső építésekor
Több százan dolgoztak a Kiskörei Vízlépcső építkezésén, akik közül Mészáros Józsefné Erzsike nénit emelnénk ki, aki a jelenleg is látható hatalmas, sárga darun ült darukezelőként. Ő maga helyezte be a zsiliptáblákat és az erőmű turbináját a helyére. Erzsike néni a „piaci igényekhez igazodva” váltott szakmát: Salgótarjánban élt és fodrászként dolgozott, majd amikor elhunytak a szülei, visszaköltözött Kiskörére. Akkoriban itt sok fodrász volt és neki már nem igazán lett volna vendége, így a GANZ-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárnál kezdett el dolgozni raktárvezetőként.
- Egyszer Sajókeresztúrra kellett menni szerszámokért, ahol láttam egy hölgyet, aki 20 tonnás daruval jött-ment. Világéletemben nagyon szerettem a gépeket: autóra, motorra is volt már jogosítványom, így beiratkoztam a következő darukezelői tanfolyamra. Kiváló eredménnyel és dicsérettel vehettem át a bizonyítványomat, még sok férfit is megcsúfoltam! Ezzel én lettem az országban az első nő, aki 40/20 tonnás darukezelő jogosítvánnyal rendelkezett. Ahogy elvégeztem a tanfolyamot, felkerültem a két nagy darura. Számomra ez olyan érzés volt, mintha a mennyországba kerültem volna! – mesélte Erzsike néni.
Kezdetben még nem volt másik kollégája, így a két darut összekapcsolva dolgozott. Ma a Tisza-tó kezet csókolhat neki:
- Mind az öt zsiliptáblát én tettem be a helyére és a turbinát is! Éjjel-nappal dolgoztunk. Volt, hogy éjszaka jöttek értem, hogy szükségük van rám az építkezésen. Rendkívül oda kellett figyelni mindenre és nagyon precízen kellett dolgozni, ez nem volt egyszerű munka. 1969 novemberétől egészen 1980. május 19-ig dolgoztam itt. Később vittek volna engem máshova is darura, de én nem mentem, itt maradtam Kiskörén és azóta is itt élek.
Laczi Zoltán, a KÖTIVIZIG sajtóreferense és a Közép-Tisza című lap szerkesztője rengeteg érdekességet felkutatott, ezeket különszámban mutatja be ezeket az olvasóknak. A teljes lapot ide kattintva lehet elérni.
Jelentősebb fejlesztések a tározó létrehozása óta
Kerékpárút-építés
A Tisza-tó gátja sokáig nem kapott aszfaltborítást. A 2000-es éves közepén kezdődött meg ez a fejlesztés a Közép-Tisza-vidéki és az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság beruházásában, amelyre az Európai Uniótól érkező fejlesztési források kínáltak lehetőséget. Az első szakasz 2006-ra készült el Tiszafüred és Abádszalók között, majd a következő év nyarán a túlpartot is bevonták a projektbe, ami az Eurovelo 11-es útvonal része. A bicikliút különlegessége, hogy a túrázók az árvízvédelmi töltésen haladva a terepszinttől átlagosan 4 méterrel magasabban, a gátat természetes kilátóként használva kerekezhetnek végig – írja a Közép-Tisza című lap, a KÖTIVIZIG igazgatóságának újságja.
Komplex Tisza-tó projekt
A Tisza-tó vízrendszerének első, átfogó rekonstrukciója 2011 őszén kezdődött és 2015 nyarán fejeződött be. Mivel az átadását követő évtizedekben a tározó több ponton feliszapolódott, így már nem tudta teljes kapacitással ellátni a feladatait. Az ökológiai egyensúly fenntartása és a térség mezőgazdasági feltételeinek hosszú távú biztosítása miatt elengedhetetlenné vált az öblítőcsatornák feltöltődött szakaszainak kotrása, a szabályozó műtárgyak felújítása, valamint a vezérlő-szabályozó rendszer korszerűsítése.
A projekt részeként jött létre a hallépcső is. Az 1371 méter hosszú ökológiai folyosó lehetőséget ad a halaknak, hogy szabadon közlekedhessenek a folyó és a tó között. A halátjáró átadása (2014 nyara) óta turisztikai látványossággá vált, ugyanakkor egyedülálló biológiai felmérések terepe is. Működését kutatóintézetek és szervezetek mellett természetesen a KÖTIVIZIG biológusai is figyelemmel kísérik. Munkatársaink 41 halfajt azonosítottak itt, s megállapították, hogy a hallépcsőt a halak nemcsak vándorlásra, hanem állandó élőhelyként, szaporodóhelyként és bizonyos szakaszain vermelő-helyként is használják.
Közel félmillió kerékpáros 15 év alatt!
A KÖTIVIZIG 2008 óta kíséri figyelemmel a kerékpárosok számát a kiskörei vízlépcső üzemi hídján. A legelső év nem volt teljes, ekkor 6800 bringást láttak elsuhanni Kiskörén, majd ez a szám évről évre egyre nőtt. A rekord 2021-ben volt, ekkor 87 920 bringás kerülhette meg a Tisza-tavat. 2008 és 2022 között összesen 490 953 bringást láttak itt – természetesen ebben azok is benne vannak, akik minden évben vagy évente többször körbemennek.
A legkisebb és legnagyobb számok a Tisza-tó életében
A tó rengeteg mindent átélt az elmúlt 50 év alatt: például ciánszennyezést, rekord árvizet és rekordalacsony vízhozamot is. Az eddig mért legmagasabb vízszint (LNV) Kisköre-felsőnél elérte az 1040 cm-t, Kisköre-alsónál pedig az 1030 cm-t (2000). A másik véglet, azaz a legalacsonyabb vízállás (LKV) Kisköre-felsőnél 221 cm, míg Kisköre-alsónál mínusz 334 cm volt (2022). A Tisza-tóban a jeges napok maximális száma 78 volt, ami 2002-2003 telén fordult elő, ugyanakkor voltak teljesen jégmentes évek.
A Tisza-tó erdeje és fái
Sajnos rengeteg fát kellett kivágni a Tisza-tó létrehozásakor, de rengeteget ültettek is. Az 1967 és a II. ütemű duzzasztás elkezdéséig eltelt időszakban megközelítőleg 2 860 hektár kiterjedésű erdőállományt (2 052 ha erdőgazdasági, 380 ha termelőszövetkezeti, 429 ha vízügyi) és 320 ha gyümölcsöst termeltek ki. A térségben 3 500 ha erdőtelepítési szándék körvonalazódott, melyből a vízügyi igazgatóságokra is hárult feladat. Az emberi faültetés mellett a természet is besegített, hiszen a szárazulatokon több fa nőtt ki.
Szerencsére több matuzsálemkorú fának is megkegyelmeztek. Az egyik ilyen a Tiszafüred környékén található Százéves fa, amit száz évvel ezelőtt is százévesnek gondoltak és neveztek. A fehér nyárfa jelenlegi kerülete 573 cm. Néhány éve többen azt hitték, hogy már kiszáradt, de egy zöld ága még jelzi, hogy élni szeretne.
A másik érdekesség a tiszádi őstölgyes, ami közel 4 hektáros területen található idős fák csoportja. Az 1819-es évekbeli térképen Méhes helységnévvel található meg és fákat is jelez a térkép, a kocsányos tölgyek kora vélhetően 250-280 év lehet! Hasonló korú a kiskörei gátőrház melletti kocsányos tölgy is, nem hiába hívják 300 éves fának. A Tisza-tó erdejéről Ficzere András írt a Közép-Tisza jubileumi különszámában.