Most szerencsére a cellatársam is békén hagy, így van pár szabad percem arra, hogy elmélkedjek kicsit az élet nagy kérdésein, és azon, hogyan is jutottam ide. De kezdjük csak az elején.
Egy jól jövedelmező biznisz
Előtted kár is volna tagadnom Kedves Naplóm, hogy a szakmámat illetően én bizony a betörés nemes művészetét űzöm. Vagyis űztem. Részletkérdés. A lényeg, hogy hosszú évek óta vagyok már a szakmában, rengeteg sikeres akcióval a hátam mögött. Rajtam aztán nem fogott ki semmiféle riasztó, időzített villanykapcsoló, egyedi bejárati ajtó, biztonsági kamera, házőrző véreb és hasonlók.
De legtöbbször nagyon is egyszerű dolgom volt, hiszen manapság nagyon elterjedtek ezek a szép, de meglehetősen silány minőségű műanyag ajtók, amiket aztán tényleg gyerekjáték betörni. Miután pedig bejutottam, már vándoroltak is a táskámba a talált bankjegyek, ékszerek, értéktárgyak, egyszer még egy kisebb festményt is sikerült meglovasítanom, amiért szép kis összeg ütötte a markomat, miután túladtam rajta. Én mondom, ez egy nagyon jól jövedelmező biznisz; már ha épp nem sülnek el balul a dolgok.
Mégis miféle ajtó ez?
Az utolsó akciómat azt hiszem, sosem fogom elfelejteni. Pedig milyen olyan jól kezdődött. Kiszemeltem egy szép házat, és kifigyeltem, hogy a lakók általában mikor nincsenek otthon. Sőt, még piszok nagy szerencsém is volt, mert egyszer pont hallottam, hogy a hölgy azt meséli a szomszédjának, hogy elutaznak egy egész hétvégére. Itt az én időm! – gondoltam.
El is terveztem szépen mindent, egy napsütéses szombat reggelen pedig megérkeztem a házhoz. A kerítésen átjutni sima ügy volt, nézzük a bejárati ajtót. Kulcs sehol, rendben, marad a jól bevált módszer. Feszítővas előszed, résbe beilleszt. Hoppá, hát itt meg mi történik? Miért nem enged az ajtó? Na még egyszer, erősebben. Újra! Gyerünk! Nem, ez így nem lesz jó, meg sem mozdul.
Piszkáljuk meg egy kicsit akkor a zárat. Én ezt komolyan nem értem. Nem tudom kicselezni. Nem enged.
Na jó, fogytán a türelmem, nézzük mit szól ez az ajtó pár jól irányzott rúgáshoz! Aú, ez fájt. Miből van ez az ajtó? Meg sem kottyan neki, pedig a legutóbbi rúgásba aztán apait-anyait beleadtam.
Akkor sem adom fel! Jaj ne, mi ez a hang? Csak nem egy rendőrségi sziréna? A fenébe!
Most már mindent értek
Mint később kiderült, egy szemfüles szomszéd kiszúrta a ténykedésem, és értesítette a hatóságokat. A lényegen nem változtat, hogy még jó pár hónapig élvezhetem eme nagyszerű intézmény “vendégszeretetét.”
Idebenn tudtam meg a srácoktól, hogy nem én vagyok itt az egyetlen, akit egy betörésbiztos ajtó cselezett ki. Tömör alumíniumlemez belső, többpontos zárrendszer, szénacél zártszelvény keret? Nem csoda, hogy ez kifogott rajtam. Elismerésem az ajtó gyártójának.
Kedves Naplóm. Talán újra kellene gondolnom az életem, egyetértesz?”