Pusztataskony száz-kétszáz lelket számláló apró falu, ami közigazgatásilag Tiszaburához tartozik. Jelenleg fogyatékosok otthona és rehabilitációs intézménye található itt, igen kevés házzal. Hajdanán ezen a területen voltak az Orczy, később a Szapáry család birtokai, ahol az egykori miniszterelnök is élt. Virágzó, csodálatos település lehetett, amelynek végén állt a Szapáry kastély. Sajnos ez a későbbiekben leégett, területe ma az otthonnak ad helyet. Szomszédságában a fehérre festett Szapáry-kápolna található, mellette a piciny temető, amelyet akácos ölel körbe egy kb. 150 éves tölgyfával.
Ki volt Szapáry Gyula?
Gróf szapári, muraszombati és szécsiszigeti Szapáry Gyula (1832-1905), arisztokrata politikus, országgyűlési képviselő, tárnokmester, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, előbb magyar belügyminiszter a Szlávy- és Bittó-kormányokban, majd a Tisza Kálmán-kormány pénzügy-, majd földművelésügyi minisztere és a Magyar Királyság miniszterelnöke 1890 és 1892 között. Az Aranygyapjas rend lovagja.
A mintegy 80 négyzetméteres kápolna romantikus stílusban, a XIX. század második felében épült. Odabent néhány sor pad, oltár található, mögötte pedig kripták, amelyekben a Szapáry család nyolc tagja nyugszik. A kápolna gyönyörűen felújított állapotban várja a látogatóit, ám ez nem volt mindig így:
– A második világháború alatt teljesen feldúlták a kápolnát: a sírhelyeket felnyitották, de hála Istennek a csontokat a helyükön hagyták, így tudtuk ki, melyik fülkében nyugszik. Nagyon szörnyű látványt nyújtott! – kezdte a történetet Szapáry György, az egykori miniszterelnök leszármazottja. Mint elmondta, a rendszerváltás után, 1994-1995 környékén átesett egy felújításon, de az csak az állagmegóvás célját szolgálta: a tornya ledőlt, a talajvíz púposra nyomta a mozaikos padlót. Mindez nem volt elegendő, mert úgy 15 év múlva a teljes tetőszerkezetet ki kellett cserélni, valamint újra lett vakolva, melyre egy Európai Uniós pályázati forrásból volt lehetőségük.
– Ekkor azt hittem, rendben lesz a kápolna, de a nedvesedés további bajokat okozott. Szerencsére több szervezet is fontosnak tartotta, hogy rendben legyen ez a kis ékszerdoboz, így a Nemzeti Örökség Intézete a kripta részének nedvestelenítését finanszírozta, illetve a Bethlen Gábor Alapítvány is támogatott – mondta.
Pontos dátum nem maradt fenn a kápolna építéséről, vélhetően 1875-1885. között építtette gróf Szapáry Gyula (1832-1905) miniszterelnök. Az ő édesapja, gróf Szapáry József (1799–1871), udvari tanácsos; anyja, báró Orczy Anna (1810–1879) és gyermekei Gyöngyösön, az ottani Orczy-kastélyban éltek, majd felnőttként a néhai miniszterelnök a pusztataskonyi birtokra költözött át: előbb megépíttette a kastélyt, majd a kápolnát, amelyben rendszeresen miséket tartottak. Itt nőttek fel gyermekei is, többek közt György nagyapja, Szapáry György (1865-1929) királyi tanácsos, aki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja is volt.
Élet a kastélyban és azután
Szapáry György is itt, Pusztataskonyban látta meg a napvilágot 1938-ban, az itteni Szapáry kastélyban. Édesapja, gróf Szapáry Gyula (1901-1985) már nem foglalkozott politikával, teljes egészében a gazdaságnak szentelte életét, és gróf Hadik Adél Etelkát (1909-1972) vette feleségül. A család boldogan élte mindennapjait, majd a világháború lezárását követően az addig szebb napokat látott kastélyból el kellett menekülniük:
– Ahogy jött a szovjet front, úgy menekült el a családom az otthonából, a kastélyból. Bükre, a Vas megyében lévő családi birtokra mentünk, ahol megvártuk a katonák átvonulását. A háború után rögtön elvették a kastélyt, a földeket. Ekkor kezdődött meg családunk zaklatott élete. A szüleim Budapestre költöztek: édesanyám fordítóként dolgozott, míg édesapám vásári árusként kereste a betevőt. 1950-ben mindkettőjüket koncepciós perben ítélték el: édesanyám tíz évet kapott, hat év után kiengedték a megromlott egészségügyi állapotára való tekintettel, édesapám pedig öt évet raboskodott. Minket, öt gyereket 1951-ben nagynénémmel, Szapáry Paulával együtt Tiszapolgárra telepítettek ki. Én és négy testvérem 1956-ban elhagytuk az országot. 18 éves voltam ekkor és először Belgiumba, majd az USA-ba mentem, a többiek pedig Spanyolországba, ahol két család fogadta be őket – emlékezett vissza.
A Szapáry család ezen ága nem tudott sok időt együtt tölteni, sőt szinte alig találkoztak a háború utáni időkben.
– A szüleimmel alig élhettünk együtt: amikor bebörtönözték őket 12 éves voltam, majd amikor kiszabadultak már nem sok időt tudtunk együtt tölteni. A szüleim és nagynéném: Paula nehezen tudtak fenntartani öt gyereket, ezért barátokhoz helyeztek ki minket hol félévre, hol egy évre. Én az elemit és a gimnáziumot kilenc különböző iskolában végeztem el, ebből ötöt vidéken, hármat Budapesten, az utolsót Innsbruckban, Ausztriában 1957-ben. Szüleim 1962-ben már kivándorolhattak, hiszen akkor a nyugdíjasokat elengedték külföldre, hogy ne kelljen nekik nyugdíjat fizetni. Ám a költözésnek nagy ára volt: megfosztották őket magyar állampolgárságuktól. Szüleim csak egy táskányi holmival indulhattak útnak. Spanyolországba mentek az ott élő négy testvéremhez és ott is hunytak el, Madridban – mondta. Ahogy a családjukat szétszakította a politika, úgy a kastélyuk is darabjaira hullott: a háború után 1957-ig iskolaként működött egészen addig, míg az egyik nyáron, az aratás során le nem égett. Éveken át összedőlve állt, majd előbb tüdőgondozó, később – ahogy ma is-, a fogyatékosok intézete épült meg a helyén.
A jobb élet reményében György 18 évesen egyetemre ment Belgiumba, ahol közgazdaságtudományból doktorált, utána két évet az Európai Gazdasági Közösség Bizottságánál dolgozott Brüsszelben. 1966-ban került Washingtonba a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF). 1990-ben jött vissza Magyarországra, mint az IMF képviselője. Két és fél évet töltött el ebben a pozícióban, majd Antall József miniszterelnök felkérte, hogy legyen az Magyar Nemzeti Bank alelnöke, amit el is fogadott. Ekkor már letelepedett hazánkban. Az MNB alelnöki posztját mintegy 12 évig töltötte be, utána az OTP igazgatóságában kapott helyet, többek közt egyetemen is tanított, majd 2011. és 2015. között – Orbán Viktor miniszterelnök felkérésére – magyar nagykövet volt az Amerikai Egyesült Államokban. Jelenleg, 2015 óta ismét az MNB-nél dolgozik, mint elnöki főtanácsadó.
A megrázkódtatásokkal teli gyermekkor és a kivándorlás után szerzett sikerek után mégis Magyarországra költözött vissza. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy milyen érzés volt ennyi év és ennyi itt szerzett, rossz élmény után újra itt lenni:
– Olyan volt, mintha csak egy nappal korábban hagytam volna el az országot. Pontosan mindenre emlékeztem: minden utcára, épületre és tudtam, mi merre található. Azt azért hozzátenném, hogy nem 1990-ben jöttem haza először, hanem 1982 óta már nagyjából kétévente visszalátogattam a barátokhoz és az akkor még élő nagynénémhez.
Az emlékek Pusztataskonyhoz kötik, amit kérdésünkre felelevenített:
– Hét évet éltem a pusztataskonyi kastélyban és több gyerekkori emlékem is van – idézte fel a még színes történeteket és helyszíneket.
Például az út túloldalán futott egy kis csillevasút és arra is emlékszem, hogy a temető melletti kis erdőt „fácánosnak” hívták. Nagyon sokat sétáltunk ott. Óriási, magas fák volt azok, de lehet, nem is voltak olyan nagyok, csak én voltam kicsi… Édesapám nyúlvadászatokat is tartott, egy igazán emlékezetes maradt számomra. Sőt később, Belgiumban találkoztam olyan személlyel, aki ezekre a nyúlvadászatokra járt hozzánk! Volt egy kis erdő, amit Kinga-ligetnek neveztek el a nővéremről. Ő volt a legidősebb testvérem. Egy-két, a mindennapokból megmaradt kép is előttem van, például hogy ökrök húzzák a megrakott szekereket, vagy gőzgépekkel szántottak. Ezek biztosan nagyon tetszhettek gyerekként, azért rögződtek az emlékezetembe – mondta.
Ma, szabadidejében mit csinálhat egy gróf Magyarországon? – tehetjük fel a kérdést mindezek után. A családi síremlékeket és a hagyatékot gondozza. Az ország szinte minden Szapáry sírját rendbe teteti, de ezeken kívül a Szlovákiában eltemetett anyai nagyapjának: Hadik Bélának a sírját is felújíttatta, illetve egy kötetbe gyűjtve kiadta édesanyja verseit. Jelenleg több történész bevonásával dédapja, a miniszterelnök tevékenységeiről is készít könyvet, emellett sportol, olvas és rendszeresen jár a környékre is.
– Szeretem ezt a környéket, évente többször látogatok ide és természetesen mindig megnézem a kápolnát, hogy minden rendbe van-e – zárta szavait.
A kápolna ma is látogatható. Miséket kevésbé, inkább csak esküvőket és temetéseket tartanak a műemléki besorolású épületben.
A kápolna itt található: