Az egyvágányú, közúti forgalommal közösen használt kiskörei Tisza-híd a tó környékének talán legérdekesebb hídja. Az itt közlekedő járatok a Kál-Kápolna–Kisújszállás vasútvonal Kisköre-Tiszahíd megállóhely és Abádszalók megállóhely között járnak, míg az autóforgalom számára a 3209-es út Hevest, Hevesvezekényt köti össze Kisköre érintésével a Tiszaburához tartozó Pusztataskonnyal. A hídon kialakítottak a gyalogosok számára egy járdát is, így akár a Tiszát is megcsodálhatjuk a magasból.
A híd történetéhez egészen az 1800-as évek második feléhez és a vasútvonalak legelső fejlesztésének korához kell visszanyúlni. Terve az 1800-as évek második felében fogalmazódott meg, merthogy a Kisterenye-Kisújszállás közötti vasút nyomvonala a Tiszán is átívelt, így szükséges volt egy híd építése. A mai híd nem ugyanaz, mint amit először építettek: faszerkezetű volt, az acél meg sem jelent benne. A fa nem volt időtálló anyag, mert a Tisza magas páratartalma és a vízzel való folyamatos érintkezés miatt gyorsan korhadt. Mindemellett az 1887-ben átadott híd rekordernek számított hazánkban: a vasútvonal megnyitásával egyidőben, 780 méter teljes hosszúságával a korszak leghosszabb hídjaként volt számon tartva.
1906-ban kezdődtek meg az új híd építési munkálatai, miután egy jégzajlás a meder szélén lévő cölöpjármokat kismértékben megdöntötte. Már korábban is fel kellett volna újítani, ám ez költséges volt és nem foglalkoztak vele. Vasszerkezetű hidat terveztek, aminek egy része még ma is látható. Az alépítményi munkákat 1906 februárjában kezdték meg, a vasúti forgalom fenntartása mellett. A mederpilléreket a faszerkezetű híd védelme alatt, keszonalapozással, a parti pilléreket cölöpalapozással építették. A végleges forgalomba helyezésre 1907. december 19-én került sor.
A hidat sem az első, sem pedig a második világégés nem kímélte, többször kellett újraépíteni. Az első világháborúban, 1919-ben a visszavonuló román csapatok a medernyílásokat felrobbantották, az ártéri áthidalások nagy részét pedig felégették. A vasúti forgalom egészen 1923-ig szünetelt, mert újjáépítése a fontosabb Tisza-hidak helyreállítása miatt eltolódott.
A második világháborúban sem kímélték a hidat: egy 1944. szeptemberi bombatámadásban annyira megsérült az egyik meder feletti szerkezet alsó öve, hogy a hídszerkezet egy méterrel megsüllyedt. Még ebben az évben a hidat újra felrobbantották. Mindhárom meder feletti szerkezet a folyóba zuhant, valamint megsemmisültek a mederpillérek és nyolc ártéri pillér. A vízi közlekedést zavaró és árvízveszélyt okozó roncsok kiemelése a folyóból a világháború végétől, 1946-ban kezdődött meg, azonban a híd látványos újjáépítésére csak tíz év múlva került sor.
A legutolsó, azaz ma is használt formáját 1958-ban nyerte el. A vasszerkezetek helyreállítása és a középső mederáthidaló szerkezet újjáépítése 1956-ban kezdődött meg. A vasszerkezetet eleve úgy tervezték, hogy az új szerkezet vegyes használatú, közúti-vasúti híd lesz, ugyanis a közúti forgalom által korábban használt komp – főleg a jégzajlás miatt – nem volt kielégítő.
Ahogy teltek az évtizedek, a vegyes használatú hídon nem növekedett a forgalom, így semmi sem indokolta egy másik megépítését. A jelenlegi híd teljes felújítása 2019-ben ért véget.
Nézd meg Fodor László drónvideóján is a hidat: