Összes téma élővilág Program Tisza-tó élmények

Tisza-tavi madárrezervátum: A Tisza-tó titkos csodája

A Tisza-tó madárrezervátumi területének kialakulása jó példája annak, hogyan tudja a természet visszafoglalni a tőle korábban elvett területeket. A tó 1970-es évekbeli kialakítása után néhány évvel már a régi árvízjárta képet mutatta a terület, amit hamar belaktak a madarak. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságát kérdeztük az általa kezelt, páratlan Tisza-tavi madárrezervátumról.

A Tisza-tavi madárrezervátum elhelyezkedése

Sokszor fogalomzavar támad a nevét illetően, tudniillik megkülönböztetjük a Tiszafüredi, illetve a Tisza-tavi madárrezervátumot. Amikor a Tiszafüredi madárrezervátumot említjük, akkor azalatt a Tiszavalki-medencében lévő területet értjük, ami a 33-as úttól északra eső részen van. Ha a Tisza-tavi madárrezervátumról beszélünk, akkor pedig összefoglaló nevén fogalmazunk, azaz a Tiszavalki-medencében és a 33-as úttól délre eső szakaszt jelenti, ami a Poroszlói-medencét, az 5-ös öblítőcsatorna környékét a Tisza jobb partjáig, emellett az Óhalászi-sziget környékét, a Kozma- és Balázs-fokokat, valamint a Kis-Tisza területét jelenti. Ennek értelmében a Tisza-tó 127 négyzetkilométeres egészéből a rezervátumi rész mintegy felét teszi ki.

A rezervátum létrejötte

A Tisza-tó ma vízborította részén korábban mezőgazdasági földterületek, mocsaras, lápos, holtágakkal átszőtt vizes élőhelyek voltak. A tározó létrehozásával a környék termőföldjeinek vízellátását biztosították, hogy egy aszályos időszakban is kellő mennyiségű öntözővíz álljon rendelkezésre. A kialakításához a töltések már rendelkezésre álltak, hiszen a Tisza szabályozásakor ezen a nyomvonalon már felépítették és éppen olyan tölcsér formájúra volt tervezve, hogy így tökéletes helyet adott a tározó kijelölésére, aminek a duzzasztási szintjeit a kiskörei vízlépcső végzi.

Eredetileg négy duzzasztási szintet szerettek volna végrehajtani, ebből két és fél valósult meg. Az első 1973-tól 1978-ig, amikor mederduzzasztást végeztek. A második 1978-tól zajlott (másfél méterrel emelték meg az akkori vízszintet), ekkor kapta meg a tó a végleges formáját. 1984-ben ismét másfél méterrel tervezték megemelni a szintet, de az nagyon sok plusz munkát jelentett volna (kivágni az erdőket, elszállítani a fákat… stb.), ezért végül csak 25 cm-t emeltek rajta. Emiatt lehet csak „két és félnek” mondani a duzzasztási szintet. Ha mégis megtörtént volna a harmadik ütem, eltűntek volna azok a félszigetek, amelyekben most gyönyörködni tudunk, és ami helyet ad a Tisza-tavi madárrezervátumnak.

A Tisza-tó (a víztározó) létrejöttekor már 1973-ban védetté nyilvánította hazánk akkori kormánya a Tiszafüredi madárrezervátumot. A madárrezervátumban – a tó többi részéhez hasonlóan – régi árterek, holtágak voltak, ami számos madárnak adott otthont. Az itt található vegyes gémtelep európai szinten is kiemelkedőnek mondható. Ezen a területen megannyi védett és fokozottan védett madárfaj találja meg a fészkelő- és táplálkozóhelyét, valamint vonuláskor kedvelt pihenőhelyként szolgál számukra, nem utolsósorban a hazánkban áttelelőknek nagyszerű táplálkozóhelyet is biztosít.

A legritkább madárfajok találhatóak itt

Aki távcsövet akaszt a nyakába, az szinte le se fogja venni a szeme elől és csak kapkodja a fejét a gazdag állatvilág láttán. Például az itt található vegyes gémtelepeken bakcsó, selyemgém, kis kárókatona, nagy kócsag, vörös gém, szürke gém is megpillantható. A megfigyelések alapján 2020-ban már két pár pásztorgém is itt nevelte fel a fiókáit. A gémtelep mellett kialakult a kis kárókatona-telep is rendkívül fontosnak számít: ez, a nagyhoz hasonló, kisebb fekete madár úgy tűnt, a fészkelőhelyének számító bokorfüzesek és nádasok számának csökkenésével hazánkból szinte teljesen eltűnt, de a rezervátum területén egy igen stabil állománya található meg a HNPI munkatársainak megfigyelése alapján. A vízimadarak mellett a ragadozók is nagy számmal vannak a környéken: egerészölyv, vörös vércse, réti sas, vagy például barna réti héja is megfigyelhető.

Lehet látogatni vagy sem?

A 33-as úttól délre eső terület bármikor látogatható, de az attól északra eső Tiszavalki-medence csak az arra érvényes szabályok betartásával. Ugyan a hatályos kormányrendelet már sok évvel ezelőtt megszüntette az időbeni korlátozást, de a HNPI munkatársai mégis arra kérik a természetet tisztelő turistákat, hogy a költési időszakban, azaz február 1-től június 15-ig lehetőleg ne menjenek be sem motor-, sem pedig evezős csónakkal. A rezervátumi területen olyan, az emberi zavarásra érzékeny madarak is megtalálhatók, amiket ha megzavarnak az érdeklődők, akkor akár meg is hiúsulhat a fészkelésük.

A madarak megfigyelésére egyébként sem a hangos és zajos motorcsónakos túra a legalkalmasabb, hanem célszerű kézzel hajtottal bemenni, hogy „karnyújtásnyira” lehessünk a madarakhoz. Aki egyéb okokból mégis a motorcsónakos mellett döntene, akkor figyelembe kell vennie azt a korlátozást, hogy maximum 4 kW-os, azaz 5 LE teljesítményű motorral lehet csak bemenni. Érdemes túravezetőt fogadni, aki a legszebb helyekre vihet el úgy, hogy közben a turistacsapata nem zavarja meg az ottani élőlényeket. Aki szeretne beevezni, annak javasolt akár egy egész napot rászánni a bejárásra, hogy a legváltozatosabb részeit is fel tudja fedezni. Ehhez nemcsak papíralapú térkép ajánlott, hanem egy okostelefonra letölthető turista applikáció is, amivel pontosan meg tudjuk határozni a helyzetünket.

Szartos, Háromágú, Hordód… mit látni itt?

A Tiszavalki-medencében máig megtalálhatóak a régen kialakult természetes, vagy mesterséges úton létrejött holtágak. Ilyen természetesen kialakult Tisza holtág a Szartos és a Háromágú, ám a Hordód már a folyószabályozáskor keletkezhetett. Ezek mellett több olyan mélyen fekvő terület, vagy vízfolyás található, ami áradás után visszavezette az itt felgyülemlett vizet a Tiszába, még a tározó kialakítása előtt. Ilyen például: a Fás-ér vagy a Nyárád-ér, a Szartos-fok, ami a Szartos vizét vezette le. Ezek a tó létrehozása után is megmaradtak és a létrejött természeti adottságoknak köszönhetően az itteni halállomány kiemelkedő: télen remek vermelési, emellett táplálékdús élőhelyet nyújtanak számukra.

A Szartos egy másik érdekessége, hogy mellette vezetett el a Poroszlót és Tiszavalkot összekötő út, aminek a kísérő fasorának levágott tuskóit még a mai napig látni lehet alacsonyabb a vízszint esetén. És mi sem tanúskodik jobban a szartosi holtágak 50 évvel ezelőtti múltjáról, mint a környékükön lévő legelő kútja: a mai napig megmaradt az egyik régi gémeskút – a vízben! Egy evezős túra során meglepő látvány nyújthat. A vízből csak az ágas látszik ki, míg az aknája a vízben van.

Korábban több kilátó is volt a területen, mára ezeket elbontották, így csak a víz szintjéről lehet figyelni a természetet.

A madarak mellett a növényekről sem szabad megfeledkezni. Főként az ártéri puhafás ligeterdőre jellemző fajokat lehet itt megtalálni, mint a fűz- és nyárfajok. Néhány babérlevelű fűz és 1-2 matuzsálemi korú fekete nyár is integet a lombkoronájával, utóbbiak életkora talán 100-150 év lehet. Sajnos sok inváziós fajjal is találkozni: a gyalogakác, a zöld juhar és az amerikai kőris a Tiszavalki-medencében is megvetette a lábát.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: