Ha Abádszalókról indulsz el Tiszaderzs felé, akkor a gát bal oldalán egy kis hídként szolgáló zsilipet találsz, mellette kis házikóval. Ha már csak a gátról nézel át a víz felőli oldalra, egy rejtett csodavilágra bukkansz. A Telekhátnak nevezett terület a horgászok által kedvelt rész, amit sűrű ártéri erdő borít és kitaposott ösvénye megannyi érdekességet rejt.
A Telekháti sziget több kilométer hosszan nyúlik el. Az egyik oldalát az élő Tisza, míg a másikat a tározó által elöntött terület nyaldossa. Egy kis gáton lehet bejutni a sűrűjébe a kitaposott utat követve a felénk magasodó, belógó fák között sétálva. Amikor a tározó munkálatait az 1960-as években előkészítették, itt is folytattak régészeti feltárásokat és lelőhelyként tartják számon.
Az első, balra kanyarodó útra most nem fogunk letérni a túra során, hanem továbbindulunk egészen az élő Tiszáig. A magas fák felénk borulnak, és ha nyáron járunk erre, akkor érdemes szúnyogriasztóval is felszerelkezni, különben táncos túrán vehetünk részt! Követve az ösvényt először egy elágazáshoz fogunk érni. Ha jobbra haladunk, akkor egészen Tiszaderzs vonalába jutunk el, de ha balra, akkor Tiszanána-Dinnyéshát felé.
A baloldali utat választva partmenti kidőlt fák és nádasok közt sétálunk. A víz mellett horgászhelyeket látni, innen pedig remek kilátás nyílik a Sarud és Tiszanána-Dinnyéshát közötti gátszakaszra. Az ösvény mellett már az élő Tisza húzódik, túloldalán pedig az Álompartot pillanthatjuk meg a jellegzetes, romantikus kikötőjével. A vízen motorcsónakok húznak el előttünk és hallani a túlparti strandon lubickoló vidám zsivajt.
A szigetet nem lehet körbejárni, csupán egy néhány kilométeres túrát lehet tenni. Mivel egy belső kis tóval is rendelkezik, ezért érdemes nem letérni a kitaposott útról, mert könnyedén víz előtt találhatjuk magunkat. Sőt, már csak azért sem illik az erdő sűrűjében kutatni, hogy az itt élő madarakat és állatokat ne zavarjuk! Ha viszont csendben megállunk néhány percre, a madarak trillázását is meghallgathatjuk.
Ha innen visszaindulva Tiszaderzs felé vesszük az irányt, akkor szintén hasonló csodavilág vár ránk. A korábban látott élő Tisza sodrása helyett a zsilip felé fordulva, most álló partmenti víz tárul a szemünk elé. Ha elértük a Telekhát bejáratát, akkor jobbra fordulva egy kis hídon átsétálhatunk, ahol egy óriási kidőlt fát is láthatunk vízbe nyúlva. A területet télen jártuk be a túraút megosztása miatt. A hóban megannyi erdőben élő állat lábnyomára voltunk figyelmesek. A befagyott, alacsony téli vízszintre esett hóban madarak sétáltak, és sajnálatos módon vízbe fagyott békával is találkoztunk. Róka is járt a befagyott, hóval borított jégen: pontosan lehetett követni, merre lépdelt és még azt is ki lehetett olvasni a friss nyomokból, hogy szerencsétlenségére még el is csúszott. Gyorsan felpattanhatott, mert aztán nyomai a zsilip irányába lassan eltűntek.
Nyári időszakban a Tisza-tó jellemző növényével: a sulyommal lehet itt még találkozni. Innen továbbsétálva az Abádszalóki-medence sarkát pillanthatjuk meg, amire a nagykiterjedésű nyílt vízfelület a jellemző. Nagyobb vízi- és mocsári növényállományok csak az I., II., III. és IV. öblítőcsatornák környékén és a Telekháti rész partszegélyi régiója mentén alakultak ki. A medence DK-i és DNy-i része majdhogy vízinövényzet-mentes, csak kisebb foltokban lehet találkozni például: békaszőlőhínárral. A medence hullámveréstől védettebb öbleiben szinte azonos területi arányban fordulnak elő a rucaöröm-sulymoshínár és a tündérfátylas-sulyomhínár társulások, emellett vízidarával is lehet még találkozni.
Az út nagyjából 6 km hosszú és nem szükséges hozzá különösebb erőnlét. Autóval nem lehet bejutni, de a sziget belső ösvényén már a kerékpárt sem egyszerű magunk mellett tolni. Gyalogosan ajánlott az út megtétele.