Május egyik hétvégéjén, a helyi baráti társaságunkkal indultunk el a tiszaderzsi Kárász Kikötőből bérelt kerékpárokkal a Nagykunsági árapasztó tározóra. Tiszaderzstől az út a Tisza-tó gátján vezet Abádszalókig, majd onnan egészen a Kiskörei Hallépcső előtti hídig szükséges tekernünk, ahol rögtön balra kell fordulni. Aki tekert már a tó körül, annak biztosan megmozgatta a fantáziáját, hogy a vízlépcső környékén merre is vezethet az az egy-két leaszfaltozott út? Nos, most elkalauzolunk oda.
– Három tározót tartunk nyilván a Tisza-tóhoz közel, amelyek árapasztó célzattal épültek. Amikor a vízszint elér egy bizonyos magasságot, akkor megnyitjuk ezeket és bevezetjük a több tízmillió köbméter vizet, hogy elkerüljük a gátak túlterhelését, szélsőséges helyzetben az átszakadását. A Nagykunságinak és a Tiszaroffnál találhatóknak száz-százmillió köbméter a térfogata, míg a Hanyi-Tiszasülyi 255 millió köbméter víz befogadására alkalmas. A három közül még csak a tiszaroffi volt megnyitva 2010-ben. A zsilipek nevét a környéken élő földbirtokosokról neveztük el. Úti célunk: a Nagykunságinál található első megállónk báró Orczy Lőrinc után kapta a nevét – kezdte a bemutatást Fejes Lőrinc.
Az aszfaltozott töltésen dél felé kell indulni, hogy 2,5 kilométer múlva elérjük az első megállót, az Orczy-zsilipet. Az út során hazánk egyetlen, vegyes használatú hídja alatt is át kell menni – ez az, amit felváltva használ a vasút és a közúti forgalom.
1. megálló: az Orczy-zsilip
Báró Orczy Lőrincről kapta a nevét a két nagy nyílással ellátott műtárgy Pusztataskony közelében. A monumentális zsilip tetejéről lenézve az érdeklődőket ámulatba ejti az a tudás, amivel egy folyót képes az ember szabályozni. Emellé egy kis, zsilipre emlékeztető emlékmű is kikerült a névadó báró Orczy Lőrincről.
A tározót úgy kell elképzelni, mint egy pingpongütőt: szára a tározó töltő-ürítő csatornája (aminek töltésén elhalad a bringatúránk). Alapvetően szárazon van és a zsilipek is zárva vannak, és csak akkor van benne víz, ha árapasztás-jelleggel meg kell nyitni. Amikor az itt látható zsilipet megnyitják a Tisza előtt, akkor a víz egy 3,5 km hosszú csatornán befolyik, majd a szabálytalan köralakú tározóban szétterül.
– A 40 négyzetkilométeres tározót csak akkor nyitjuk meg a Tisza előtt, ha rekordközeli az árvíz és a településeket fenyegeti. Ekkor fokozatosan nyitjuk ki a zsilipeket: ebben a víz energiájának megtörésére és csillapítására az energiatörő fogak vannak segítségünkre. Amikor megtelt a tározó, akkor lezárjuk a zsiliptáblákat és megkezdődik a tározási időszak néhány hétig, míg a tiszai ár el nem vonul. Visszafelé ugyanígy, fokozatosan engedjük ki a vizet. A tározó nem marad használatlanul az árvízmentes időkben sem, hiszen a földjét folyamatosan művelik a gazdák – mondta Fejes Lőrinc.
Mária Terézia hétéves háborújában szolgált Báró Orczy Lőrinc, majd leszerelése után gazdálkodni kezdett. A bárónak ezen a területen voltak a birtokai, így adott volt, hogy róla nevezzék el az itteni zsilipet, amire az emléktáblája került. A pecsétes téglából épített zsilip, a mellette állóhoz hasonlóan zárt, azaz alapállapotában van. Az emlékmű anyaga abból a bontott téglafalazatból épült, amit elődeink az 1932-es nagy árvíz után a töltések fejlesztésénél kezdtek el alkalmazni, amikor a gát vízoldali rézsűjét téglával rakták ki, hogy az ellenálljon a hullámoknak. Sok helyen még a mai napig megtalálhatóak ezek a téglafalazatok, például Tiszasülynél, vagy a Tiszabura-Tiszaroff közötti szakaszon. Az emléktáblát tartó téglák nem messziről, hanem a közeli vasúti-közúti híd melletti gát oldalából származnak.
Elindulva a töltés jobb oldalán a következő megálló néhány kilométer múlva, hazánk egyik miniszterelnökéhez köthető.
2. megálló: Szapáry Gyula-híd
A töltő-ürítő csatorna építése miatt egy új közúti hidat is emelni kellett, amit a környék gazdálkodó földbirtokosa: gróf Szapáry Gyula után neveztek el. Szapáry Gyula többek között Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, belügyminiszter, földművelésügyi miniszter és miniszterelnök is volt. A Széchenyi István által, 1850-es években életre hívott (Tiszaörvénytől Szajolig tartó) Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat elnöke volt, amikor már nem vállalt politikai szerepet. A második megálló környéki területek mind a családjához tartoztak. A gróf itt, Pusztataskonyban lett eltemetve.
– Mint látjuk, a híd alatt nincsen zsilip és a víz is szabadon folyhat a tározóba, vagy onnan ki. A Gróf Szapáry Gyulának állított emléktába alatt ugyanolyan téglából kirakott, boltíves zsilipet látunk, mint az Orczy-zsilipnél, ám ezt nyitott állapotban szimbolizáljuk a hídhoz hasonlóan – mondta a szakaszmérnök, majd egy különlegességre hívta fel a figyelmet.
– Nem véletlenül áll ebben a pozícióban ez az emlékmű. Előtte egy téglából kirakott kis négyzetet találunk. Ezt a kis emlékművet úgy építettük meg, hogyha a zsilip felé fordulva ráállunk arra a kis négyzetre, majd leguggolunk, akkor a boltíven átnézve nem mást, mint a pusztataskonyi kápolnát fogjuk látni. Azt a kápolnát, amelyben örök nyugalomra helyezték gróf Szapáry Gyulát, a terület tulajdonosát, egyben a híd névadóját családi birtokán, a kastélya mellett – mondta.
Ám, nemcsak a történelem ilyen megkapó ezen a területen, hanem az is, hogy több gyurgyalag és partifecske is csivitel a látogatók fülébe. A közúton keresztülhaladva a gáton kell folytatni az utat. Érdemes a legelső nagykanyart követően meg-megállnunk és visszatekintgetnünk a híd felé, mígnem újra kirajzolódik szemünk előtt a kápolna, csak most a Szapáry-híd közepén.
A sok-sok történelmi tényt 30 kilométer tekerés fogja most követni. Aki a nyári hónapokban jár erre, annak felhívnánk a figyelmét, hogy viseljen fejfedőt, mert szinte alig van árnyékot adó fa! Emellett sok-sok vizet is vigyen magával, mert több kilométerre vannak a települések és nincs vízvételi lehetőség. Sőt, egy esetleges defektre is jó felkészülni, ezért érdemes egy csere belsőgumit és pumpát is vinni. Ezen a környéken a madarakon kívül csak az aktuális mezőgazdasági munkákat végző gazdálkodók járnak, így nagy előny, hogy nem kell autókat, turistákat kerülgetni. Az aszfalt minősége jó, így aki kerékpáros versenyre készül, az itt forgalom nélkül edzhet.
Az érintetlen tájon egymást váltják a mezőgazdasági földek, a kisebb erdők. Olyan természetközeli élményekben lehet részünk, mint a mellettünk sebesen futó nyulak, vagy az előttünk átszökkenő őzcsapat látványa. A vizes élőhelyeken kócsagok mellett tekerünk el és néhány méteres távolságban láthatjuk, ahogy például az egerészölyv lecsap az áldozatára. Az út során, több helyen érdemes megpihenni, esetleg piknikezve elfogyasztani az elcsomagolt szendvicset. Amikor már a Nagykunsági Öntöző Főcsatornához érünk, az azt jelenti, hogy már csak tízegynéhány kilométer van hátra. Itt már több horgásszal is találkozunk és érdemes megállni egy-két fotót készíteni a csatorna páratlan szépségéről.
3. megálló: a Mirhó-fok
A Mirhó-fok helyét könnyű lesz felismerni: egy emléktáblával és egy óriási kővel találjuk szemben magunkat. Közelebbről megtekintve, a Tisza környékének vízrajza van belevésve és az, hogy 1987 óta áll itt. Az Új Mirhó-fok emlékoszlopát a műszaki átadásakor, 2012-ben emelték. Ez a dátum egyébként megegyezett a Mirhó-gát építésének 225. évfordulójával.
– És hol van a Mirhó-gát? – tette fel a kérdést Fejes Lőrinc – Itt, a kővel szemben, aminek teteje ma 1350 méter hosszan az Abádszalók-Tiszabura közötti közútnak egy része. 1754-ben annak érdekében, hogy a helyi, nagykunsági gazdálkodók még több értékes termőterülethez jussanak, gáttal zárták el a Mirhó-fokot, majd 1761-ben megerősítették. Látván a gát hasznát, báró Orczy Lőrinc továbbfejlesztette: hullámverés elleni rőzseművekkel, valamint védőfűzes telepítéssel látta el. Szolnok megye 1776-ban elbonttatta a gátat, mert a Tisza rövid időn belül (1770., 1772., 1774.) emelkedő maximumú árvizeivel sújtotta a vidéket, és ezt a vízszintemelkedést a szétterülés megakadályozásával magyarázták. Ám, a Nagykunság árutermelő földbirtokosai 1785-1787-ben – immár mérnöki segédlettel – újjáépítették. A méreteiben is impozáns mű a Hatkunság közmunkájával és molnárok, tehát műszaki szakemberek közreműködésével készült el, majd egészen a Tisza szabályozásáig szolgált eredményesen – zárta szavait Fejes Lőrinc, akinek az idegenvezetéséből megtudhatjuk, miért is nevezzük a Nagykunsági tározó töltő-ürítő csatornáját Új Mirhó-foknak.
Az út innen már egyre csak fogy a bicikli kerekei alatt: 6 kilométer tekerés után visszajutunk kiskörei kiindulópontunkra, majd 15 km megtétele után Tiszaderzsre, így a túra kerek 70 km, ami egy Tisza-tavi kerékpáros kiskörnek felel meg.
