A Tisza-tóra a legtöbben kerékpározni, csónakázni és strandolni érkeznek, ám ezeken kívül megannyi lehetőség is várja a látogatókat. Az indulás előtt nem elég a párnázott ülepű kerékpáros nadrágot, a kalapot és a fürdőruhát bepakolni, hanem érdemes egy kényelmes túracipőt is eltenni. A Tisza-tótól nem messze található Hortobágy temérdek természetközeli látnivalóval várja a látogatókat a csikósokon és a gulyákon túl.
Tiszafüredről Debrecen irányába kell indulnunk a 33-as számú főúton, hogy a Hortobágy egyik legváltozatosabb vidékét fedezhessük fel. Érdemes figyelni a nemzeti park honlapját, hiszen időről-időre hirdetnek meg szakvezetéssel egybekötött programokat (Górési madármentőhely lakóinak bemutatása egy Feteke-réti sétával és a Gótrési tanösvénnyel egybekötve; Mesél a múlt címmel gyalogtúra a Meggyes csárdához), ekkor egy szakavatott kísérő minden, általunk nem ismert érdekességre felhívja a figyelmet. Amikor erre nincs lehetőség, akkor a tanösvényeken való eligazodásban a HNP honlapjáról letölthető e-bookok tudnak segítséget nyújtani, hogy magunk fedezhessük fel az érdekességeket.
Miután autóval elhagyjuk Tiszafüredet néhány kilométer megtételét követően baloldalt, a Patkós Csárda mellett a HNP Nyugati Fogadóházát láthatjuk. E mögött található a Sóút, amelyen egykoron a legfontosabb árucikkeket szállították Debrecenből Budapestre. A földút csak száraz időben járható, de a túrát nem itt kezdjük. Innen tovább kell menni Tiszafüred-Kócsújfalu felé, ahol a Kaparó csárdánál megállva indulás előtt ihatunk egy kávét, majd az út túloldalán lévő parkolóból pedig kezdhetjük is a túránkat. Az idefelé vezető úton a Hagymás-lapos mellett haladunk el, ahol megannyi darut, liliket vagy éppen nyári ludat lehet megfigyelni.
Kiindulás: a Kis-Jusztus mocsár
A Kis-Jusztus mocsártól indul a túra, ahol többek közt nagy kócsagok, récefélék, nyári ludak, bíbicek, cankók láthatók. A madarak megfigyelésén túl érdemes egy kicsit megállni és megtekinteni a Tisza, vagy valamikori mellékfolyójának a medrét. Innen mintegy négy kilométeres túrával érhető el a célpont: a Górés-tanya, ahol a madárrepatriáló telep is működik. Táblák nem jelzik az utat, de elegendő, ha a kitaposott földutat követjük. A löszös talaj miatt száraz időben poros, de némi csapadék után rendkívül saras lesz, amikor kisebb kihívás talpon maradni. Egy esetleges küszködés viszont minden percet megér.
Ahogy egyre távolodunk az autók robogásától, úgy tárul szemünk elé a végtelen löszpusztagyep, amelyből a kurgánok magasodnak ki. A Tisza szabályozása előtt ezt a területet árvizek formálták: az idei kiöntött Tiszának víztározójaként működött a mocsárvilág, s ahogy levonult az árhullám, úgy csordogált le a víz lassan a Hortobágy déli mocsarain, a Zádor folyón és a Körös-Berettyón keresztül vissza az eredeti medrébe. A folyószabályozás után már nem terült el a Tisza árja, a mocsárvilág összezsugorodott és új szerepet kapott: szántóföldeket alakítottak ki.
Az itt található löszpusztagyepet 2004 és 2008 között az Európai Unió Life-Nature programja keretén belül formálták arra a képre, amit mintegy kétszáz évvel ezelőtt lehetett látni. Visszatelepítették a vázfajokat, így ma is találkozhatunk olyan növényfajokkal, mint a veresnadrág csenkesz, a barázdált csenkesz, a keskenylevelű réti perje, az árva rozsnok vagy például a macskahere. A szakemberek azóta folyamatosan figyelik és karbantartják a területet, hogy örökre megmaradjon ez a különleges élőhely.
2013-ban a környékről teljesen eltűnt ürgét telepítették vissza a szakemberek egy KEOP projektnek köszönhetően, ami kedveli a nagy kiterjedésű gyepterületeket. Ha van távcsövünk, akkor annak segítségével közelebbről is megpillanthatjuk az eledel után kutató kékvércsét, vörös vércsét, egerészölyvet, gyurgyalagot, kis őrgébicset vagy éppen a szalakótát.
Kunhalomra fel!
Amikor megérkezünk a Górés-tanyához, érdemes először a Filagória-halomra felsétálni, ami a környék legmagasabb kurgánja, ami egy többezer éves temetkezési hely. Amikor felkapaszkodunk a meredek falán, akkor jusson eszünkbe, hogy talán 1000 évvel ezelőtt honfoglaló őseink valamelyike is pont így sétált fel rá, hogy körbepásztázza a környéket… Tetején kis padok várják a megfáradt kirándulókat, akik idilli környezetben pihenhetnek.
Górés-tanya
Az itt látható, a XX. század első felében épült házban tanyaiskola működött, amibe a környéken élő gyerekek jártak. A tanyán folyik a madárrepatriálás, azaz a sérült madarakat orvosi ellátásban részesítik, majd lehetőség szerint visszahelyezik eredeti élőhelyükre. Leggyakrabban gólyák és ragadozómadarak érkeznek az 1991-ben létrehozott madármentő állomásra, de emellett születések is történnek.
Megesett már, hogy egy-egy fióka azért maradt a telepen, mert az embert tekintette fajtársának. Miután a madarak visszanyerik kondíciójukat és a szakemberek úgy látják, hogy ismét megállhatják helyüket a szabadban, akkor gyűrűzés után szabadon bocsájtják. A leggyakrabban itt gyűrűzött madarak közé tartozik a fehér gólya, az egerészölyv, a héja, a vörös vércse és az erdei fülesbagoly.
A röpdékben azokat a madarakat láthatjuk, akiket az egészségügyi állapotuk miatt nem lehet szabadon engedni, így a karvaly, a rétisas vagy a vándorsólyom állandó lakhelyéül szolgál. Mindemellett vannak olyan különleges, tudományos értéket képviselő fajok is, amelyeket a telepen tartanak, mert segítséget jelentenek a további tudományos munkához.
Amennyiben sérült madarat talál, azt a HNPI Természetvédelmi Őrszolgálata számára jelentse ezen a telefonszámon: 30/269-6901!
Fekete-réti mocsárvilág és a tanösvény
A túrát a tanösvény meglátogatásával lehet folytatni és egyben lezárni. A nemzeti park által kialakított csatornaparton – ami a mocsarat látja el vízzel – egy kellemes séta után tárul szemünk elé a nyíltvizes rész. A tó korábban szabályos, szögletes alakját 2012-ben alakították át mostani formájára, azaz az élesebb sarkokat lekerekítették. A 9 ha kiterjedésű, változatos mederformájú, zömében nyíltvizes-hínáros élőhelyen az itteni halállomány biztonságosan telel át. Horgászni itt tilos. A mocsár kilátójából megfigyelhetjük a gémféléket, a vadludakat vagy éppen a bakcsókat, kárókatonákat és a varjakat, valamint a dankasirályokat és a szerkőket. Aki még egy ekkora túra után érez magában némi erőt, az akár evezős csónakkal húzhat néhányat a mocsár labirintusában!
Innen már csak a visszaút maradt. A túra összesen: 10 km hosszúságú, amit gyalog vagy száraz, csapadékmentes időben kerékpárral g lehet tenni.