“A Tisza-tó nyári vízszint beállítását ezúttal is két lépcsőben tervezzük beállítani. A tározó tavaszi feltöltésének első lépcsőjét a Tisza folyón levonuló árhullám apadó ágon történt megtartásával március 1-én befejeztük (Kisköre-felső: 690±10 cm). Második lépcsőben a Tisza-tó vízszintjét a magasabb nyári vízszintre, a Kisköre-felső vízmércén mért 735±5 cm-es tartományba duzzasztjuk, többlet vízkészlet növelés céljából, készülve a várható aszályos időszakra.“
– közölte április 13-án Fejes Lőrinc, a KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnöke.
A második ütem feltöltéséről szóló közlemény szerint április 20-ra fejeződött be a tó nyári feltöltése. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi járványügyi korlátozások betartásával vízre szállhatunk: bérelhetünk csónakot túravezetővel vagy éppen anélkül.
Mit jelent a Tisza-tó nyári vízszintje és miért töltik fel a tavat?
Elmagyarázzuk.
A vízlépcsők
A Tisza-tó egyik “sajátossága”, hogy benne változik a vízszint. Tudniillik a tó alapvetően egy víztározóként funkcionál.
Hajdanán összesen öt vízlépcső tervét fogalmazták meg: Csongrádnál, Kiskörénél, Tiszalöknél, Záhonynál és Vásárosnaménynál. Ezekből csak kettő valósult meg: a tiszalöki 1954-ben, a kiskörei 1973-ban lett átadva.
A Kiskörei Vízlépcső megépítésének elsődleges célja a mezőgazdasági vízellátás volt. A kiépített öntözőművekkel a jászsági, nagykunsági öntözőrendszereken keresztül a már meglévő, tiszafüredi öntözőrendszer biztonságosabb vízellátása volt a célja, ezzel biztosítva térség számára a jó minőségű és az aszályos időszakban is kellő mennyiségű vizet. Ehhez a töltések már rendelkezésre álltak, hiszen a Tisza szabályozásakor ezen a nyomvonalon építették ki azokat. Ez a szakasz éppen olyan tölcsér formájúra volt tervezve, hogy tökéletes helyet adott a tározó kijelölésére. Ezeket a töltéseket az elmúlt 170 évben magasították, szélesítették – utoljára 1970-ben, amikor a tározó épült.
A vízlépcső szerepe
Ahhoz, hogy legyen öntözővíz és vízkészlet, illetve vízisportra és turizmusra megfelelő legyen a tározó, elengedhetetlen egy vízlépcső. Csak ennek segítségével lehet előállítani a duzzasztást, hogy megfelelő szintre emelkedjen a tó vize. A Kiskörei Vízlépcsőn dolgozók elődei pontosan megtervezték, hogy mikor és mennyi vizet szabad duzzasztani és mikor, mennyit kell leengedni ahhoz, hogy megfelelő vízszinten lehessen tartani a tározót.
Eredetileg négy duzzasztási szintet szerettek volna végrehajtani, ebből két és fél valósult meg. Az első 1973-tól 1978-ig, amikor még csak a mederben volt víz. A második 1978-tól zajlott (másfél méterrel emelték meg az akkori vízszintet), ekkor kapta meg a tó a végleges formáját. 1984-ben ismét másfél méterrel tervezték megemelni a szintet, de az nagyon sok plusz munkát jelentett volna (kivágni az erdőket, elszállítani a fákat… stb.), ezért végül csak 25 cm-t emeltek rajta. Emiatt lehet csak „két és félnek” mondani a duzzasztási szintet. Ha mégis megtörtént volna a harmadik ütem, eltűntek volna azok a félszigetek, amelyekben most is gyönyörködhetünk. A negyedik, avagy távlati duzzasztás a Csongrádi Vízlépcső megépítése után történt volna.
A Tisza-tó arcai: a vízszint
A nyári vízszint alkalmával a tározóban és a Tisza itteni szakaszában összesen 248-270 millió köbméter víz van, ebből évi 148-170 millió köbméter víz hasznosítható – ezt megújuló vízkészletnek hívják. A nyári vízszint április végétől október végéig, esetleg november elejéig tart.
Az őszi időszakban megkezdődik a leürítés, amely általában egy háromhetes időszak. Ilyenkor napi több millió köbméter víz leengedésével állítják át a tavat a téli vízszintre. Ekkor a tó környéki települések polgármesterei, kikötősei, horgászegyesületeinek vezetői és mindenki, aki a tó életében fontos szerepet tölt be, egy kerekasztal-beszélgetés során tárgyalja meg, mekkora is legyen a téli vízszint.
Ez kétféle lehet. A magasabb, ami 1,20 méterrel alacsonyabb a nyárinál vagy az alacsonyabb: ami 1,7 méterrel kisebb. Ha a tónál fejlesztés, építkezés fog a tél folyamán zajlani, akkor nyilvánvalóan az alacsonyabb vízszintet preferálják, hogy megkönnyítsék a munkálatokat. A téli vízszintet jégvesztéig tartják, azaz amíg elolvad a jég – ez általában március közepéig tart. Ezután megkezdődik a tó tavaszi feltöltése (a nyárira való felkészítés), amikor általában napi 5 cm-rel töltik fel a tavat, egy hónapon keresztül.
Az ötödik arca a tónak pedig az árvíz. Ha tavaszi árvíz érkezik, jóval hamarabb sikerül feltölteni a tavat, ilyenkor sok esetben méterekkel nagyobb a vízszint. A tavaszi árvizek gyakoribbak, de vannak ritkábban előfordulók is, mint pl. a nyári, a karácsonyi vagy a jeges árvíz.
A Tisza-tó természetfilmjét Szendőfi Balázs készítette el 2019-ben: A szőke tó – a Tisza-tó hat évszaka címmel.
A hallépcső
A vízlépcső mellett található a kiskörei hallépcső is. Mivel a tó vízszintje és a Tisza között akár 10 méteres különbség is lehet, ezért egy átjáró kiépítésére volt szükség a halak számára. A hallépcsőt a „Komplex Tisza-tó” projekt keretén belül építették, európai példák alapján. Ez lett a kontinens legnagyobb hallépcsője a maga közel másfél kilométeres hosszúságával.
A vízlépcsőt megkerülve összeköti a tavat az alsó folyószakasszal még akkor is, ha a kettő között akár 10 méteres különbség is van. Vizes kismedencék lépcsőszerű sorozatából áll, így szakaszolja az ott folyó vizet 37 bukón keresztül. Egy-egy kis bukónál 25-30 cm a vízszintkülönbség, ez kellő vízpárnát jelent a halaknak, hogy fel és le tudjanak úszni. Számukra kisebb és nagyobb pihenőket alakítottak ki, hogy ne egyszerre kelljen megtenniük ezt a távot. Tudtad, hogy 2015 óta 41 halfajt fedeztek fel a hallépcsőnél?