Ukrajnában, Magyarországon, Szerbiában és Romániában játszódik Ljasuk Dimitry A Tisza nevében című dokumentumfilmje, ami a tiszai műanyag- és szemétszennyezés problémáját tárja fel. Az ukrán-magyar nemzetiségű rendező fiatalkorát Tiszafüreden, a Tisza-tónál töltötte, ekkor szerette meg hazánk második legnagyobb folyóját.
– Úgy gondolom, hogy egy ember nem csak egy másik ember iránt érezhet mély szeretetet és kötődést, hanem egy folyó — vagy akár hegy, erdő, tenger — iránt is. Ha szeretünk valakit, akkor kiállunk mellette, védelmezzük vagy megpróbálunk tenni érte. A Tiszát az utóbbi évtizedekben nagyon sokat bántottuk. Csak elveszünk tőle és nem adunk. Ezzel nem csak a folyót, hanem teljes élővilágát sanyargatjuk – fogalmazott a rendező, aki szívén viseli a tiszai műanyagszennyezés okozta környezeti problmákat és aktívan kiveszi a részét a tisztításban is.
– Minden évben szembesülök a Tisza-tavat érintő problémával. A lakosság, Tiszát szerető emberek szíve meghasad a látványtól. Láttam ahogy elkötelezett önkéntesek a PET Kupánál, vagy más országokban időt és energiát nem kímélve tesznek a hulladékprobléma megoldása érdekében. Óriási munka ez a részükről, nagyon sokat köszönhetünk nekik! Magam is több szemétgyűjtést szerveztem és vettem részt más gyűjtésén. Ekkor szembesültem azzal is, hogy a megtisztított területek hogyan válnak újra és újra szennyezetté… Ezzel reménytelenné téve a törekvéseket.
Dimitry a Tisza nevében beszél
A film a Tisza két forrásától és az ottani vízgyűjtőterületeitől kezdődően mutatja be a szemét útját a Tisza-tavon, a Tiszán, a Duna-Deltán keresztül egészen a Fekete-tengerig. Viktor Bucsinszky és Franz Béla kárpátaljai környezetvédők, a hulladékprobléma enyhítése érdekében néhány éve nyitottak egy kisebb, ámde annál hatékonyabb hulladékkezelő udvart, ahol a szelektív hulladékot csoportosítják. A filmben a rendező személyesen kíséri végig küzdelmes hétköznapjaikat. Kézen fogja a nézőt és elviszi magával Kárpátaljára, majd egészen a Duna-deltáig és a Fekete-tengerig. Bemutatja a főszereplők céljait, motivációját és azt is, hogy missziójuk során milyen nehézségekbe ütköznek. A film további történetei során a kárpátaljai hulladékprobléma okaira is fény derül és az egyik fő célja, hogy szemléltesse a pozitív szándékot és igyekezetet, amit magyar és ukrán aktivisták tesznek a probléma megoldásáért. A Tisza nevében végigkíséri a hulladék útját a forrástól egészen a Fekete-tengerig, amely során a néző saját szemével láthatja, hogy ez a probléma nem csupán egy nemzetet, hanem a Kárpát-medence összes országát érinti.
Az eddigi legfontosabb filmje
– Számomra a probléma megfilmesítése és emberközelibbé tétele egy eszköz a hulladékprobléma elleni harcban. Szerettem volna egy olyan filmet készíteni, amivel egy nagyon érzékeny és súlyos témát próbálok meg feldolgozni és történeteivel befogadhatóvá tenni. Nem csak a magyaroknak és kárpátaljai lakosoknak, hanem a Kárpát-medence nemzeteinek szánom a filmem. Szeretném, hogy a film hatására az emberek elgondolkodjanak és cselekedjenek, bárhol is élnek és bármilyen körülmények között. Ukrán származásom, a Tisza iránti szeretetem, valamint a környezetvédelmi tevékenységem miatt próbáltam beleadni a szívem is ebbe a filmbe. Számomra ez az eddigi legfontosabb filmem – fogalmazott a rendező.