A látássérült gyermekeknek sokkal több problémával kell szembenézniük életük során, mint egészséges társaiknak. Mindezek megoldására rengeteg időre, energiára, kitartásra van szükségük, és ami még fontosabb, hogy támogató környezetben nőjenek fel. De nem csupán a nehézségek mennyiségét tekintve másabbak, mint egészséges társaik, hanem teljesen máshogy kötődnek családtagjaikhoz is.
Látássérült gyermek a családban
Az anya-gyermek kapcsolat egy különleges kötelék két ember között. Azonban míg az egészségesen született gyermek örömöt hoz a családba, addig egy sérült gyermek születését fájdalmasan élhetik meg a szülők. Azt gondolhatják, hogy a gyermek egész életén át szenvedni fog, a társadalom kirekeszti, és nehezebben fog az életben boldogulni.
Egy fogyatékos gyermek állandó figyelmet igényel, amely terhet jelenthet nem csak a szülők, de az egész család számára. Minden család másképp dolgozza fel a kialakult helyzetet, máshogy reagálnak egyes szituációkban és máshogy viszonyulnak a látássérült gyermek felé is. Azonban a legtöbb szülő csupán tapogatózik, hogy egyes helyzetekben mi a legjobb megoldás, sokszor tanácstalanok, és lelkileg is nehezen dolgozzák fel azt, hogy gyermekük fogyatékos.
Az ilyen helyzetekben érdemes egy pszichológus szakember segítségét kérni, aki olyan tanácsokkal látja el a szülőket, amelyek hosszú távon hasznosak lehetnek, és megoldást tudnak nyújtani az egyes problémákra. A beszélgetés pedig segíthet, hogy a szülő lelkileg is képes legyen feldolgozni azt, hogy gyermeke fogyatékkal él.
Amennyiben Ön is úgy érzi, tanácsra lenne szüksége, keresse fel az Onlinepszichológus.net szakembereit!
Egy látássérült gyermek érzelmi kötődése
A látássérült gyermekekre leginkább az elkerülő típusú kötődés jellemző. Ezek a gyerekek nem szívesen alakítanak ki személyes kapcsolatot, feladataikat általában önállóan szeretik elvégezni. Mindez abból is adódhat, hogy kisebb korban gyakran voltak egyedül hagyva, így rákényszerültek, hogy problémáikat önállóan oldják meg, segítség nélkül. Viszont nem csupán a szülői magatartásból fakadhat mindez, hanem a gyermek saját állapotának elfogadásából, vagy el nem fogadásából is.
Előfordulhat, hogy a gyermek nem hajlandó kapcsolatot kialakítani a saját sorstársain kívül mással, kialakulhat benne egyfajta büszkeség, amely arra sarkallja, hogy ne kérjen és ne fogadjon el segítséget senkitől. Problémáit egyedül oldja meg, aminek káros következménye az lehet, hogy idővel nem lesz képes saját határait észlelni, amivel pedig önpusztító viselkedésbe kezdhet.
Tehát a látássérült gyermekek elkerülő kötődése nem csupán abból adódik, hogy az anya képtelen feldolgozni a kialakult helyzetet, hanem abból is hogy mindezt az érintett gyermek sem képes feldolgozni. Ha pedig ezt észleljük, minél hamarabb érdemes egy szakember segítségét kérnünk!