fbpx
Tisza-tó élmények Összes téma

Ismerd meg a gátat, ami az elsők között szabályozta a Tiszát

A Mirhó-gát egyike hazánk vízügyi történeti emlékeinek, amelyet Abádszalókról könnyedén megközelíthetünk és remek úticél lehet egy kirándulás során.

A Tiszántúl első jelentős ármentesítési munkájaként az akkori Heves- és Külső-Szolnok vármegyék tiszai bal parti részén – a mai Mirhó-gyolcsi öblözetet a Tiszától elzáró – Mirhó-gát 1754. évi első megépítését tartjuk számon.

mirhó 5

A „híres-hírhedt” Mirhó-fok közel egy kilométer szélességű medrén a Tisza vizét csapolta meg az áradások idején; előbb egy Kunhegyeshez közel eső, kb. 50 km2-es mocsarat, majd egy kiterjedt láp- és mocsárvilágot, a Nagy-Sárrétet táplálta lassan áramló vízzel, melyet végül a Mirhó-torok vezetett a Hortobágy-Berettyó medrébe. A fokok, tavak és a lápos-mocsaras mélyedések egymással szoros kapcsolatban álló vízi rendszert alkottak. A Tisza meg-megismétlődő áradásai tartották működésben ezt a kusza hálózatot, a rét- és legelőöntözés természetes módját. Ez az állapot a rétgazdálkodásnak, a rideg állattartásnak és a halászatnak kedvezett, de a magasabban fekvő halmokon már megkezdődött a szántóföldek és a szőlőskertek térhódítása. A 18. század közepén az egymást követő nagy árvizek gazdasági következményeként az érdekelt nagykunsági városok és falvak lakói közös munkával elzárták a határföldjeiket elárasztó Mirhó-fokot.

mirhó 6

A gát azonban csak ideig-óráig volt képes ellenállni a tiszai árvizeknek: az 1760-as években újjá kellett építeni. Báró Orczy Lőrinc (1718-1789) taskonyi földbirtokos – a Tisza-szabályozás későbbi királyi biztosa – 1767-ben továbberősíttette a gátat. Orczy neve talán az irodalomtörténetből is ismert, hiszen Mária Terézia uralkodásának idején kialakult nemesi költészet egyik kiválósága volt. Az érdekek eltérő voltára utal az is, hogy 1776-ban elbontották a gátat, s csak 1787-ben építtette újjá a „Hatkunság” (Kisújszállás, Karcag, Túrkeve, Kunmadaras, Kunszentmárton és Kunhegyes).

mirhó 2

Körlevelükben hangsúlyozzák, hogy miért halaszthatatlan a Mirhó-gát megépítése: „…mivel Szalók és Taksony (sic!) között lévő Mirhó nevezetű fokon, minden esztendőben árvíz idején kiönteni szokott a Tisza vize, földjeinket annyira elfoglalja, hogy sem ekével, sem kaszával nem élhetjük, de ami nagyobb baj, hogy barmainkkal sem járathatjuk…”

mirhó 3

A Mirhó-gát megépítését elsősorban a nagykunsági birtokosok szorgalmazták, akikhez a környék érintett községei is csatlakoztak. A gát gazdasági haszna mindenekelőtt úgy jelentkezett, hogy a korábbi rétgazdálkodás helyébe olyan állattartó gazdaságot juttatott a nagyhatárú mezővárosokba, amely lehetővé tette, hogy az itt élők berendezkedhessenek a saját szükségleteken túlmenő, hatékony mezőgazdasági árutermelésre. A gát megépítésével hatalmas területek váltak szabaddá – részben a szántóföldi művelés, részben a legeltető állattartás számára. Ennek azért volt igen nagy jelentősége, mert a korábbi vízjárta szűk határok között már nem lehetett nagyszámú állatállományt tartani, s más vidéken igencsak drágán lehetett legelőket bérelni. Mindez egy idő után már gátolta a mezővárosok gazdasági fejlődését.

mirhó 4

A közel 1400 m hosszú, 4 m magas és 40 m talpszélességű gát egészen 1876-ig védte a mintegy 500 km2 kiterjedésű ármentesített területet a tiszai árhullámok ellen. Fennállásának 200. évfordulóján, 1987. október 9-10-én Kisújszálláson, emlékülésen elevenítették föl a védőgát történetét, s a tanácskozás résztvevői – Tóth Albert főiskolai tanár vezetésével – az Abádszalók felé vezető út jobb oldalán emlékkövet állítottak a ma már csak úttöltésként használt gát egyik pontján. Az alaktalan kő csiszolt felületére az egykori vízi világot ábrázoló térkép domborművét faragta alkotója Györfi Sándor, Kossuth-díjas karcagi szobrászművész, s egy kőbe illesztett bronz érme emlékezteti az arra járót a bicentenáriumi rendezvényre.

 

A Mirhó-gát a Tisza szabályozásáig igen nagy szerepet töltött be a Nagykunság-vidék tiszai áradásoktól való megvédésével. Megépítését méltán tekinthetjük Európa legnagyobb tájátalakító vízkormányzási művelete – a Tisza-szabályozás – első lépésének. Méltó arra, hogy a Helyi Értéktárba bekerült.

mirhó 1

A nagy jelentőségű eseményt a tiszaszalóki Erdődi Lajos verssel üdvözölte 1785-ben:

„Mirhó! Sok helységet melly régen ostromolsz

         Habozz, levegj bízvást, mert íme elromolsz.

Szabad folyásodnak akadály vettetik

         Döllyfös nyargalásod zablában tétetik…

Mirhó! Te mind magad még neved is elvész

         Végső romlásodra föld, ásó, kapa kész.

Felhatott az égre sok szegény ínsége,

         Amellyet okozott Mirhó dühössége.

Heves, Szabolts, Bihar, Békés nagy vidéke

         Volt kártételednek uralkodó széke.

Csanád, Csongrád, széles Kunság térségei

         Voltak habjaidnak máig ellenségei…

Ne tsudáld, hogy nem lelsz Mirhó pártfogóra

         Mert még az gyermek is átkot mond Mirhóra.

Heves majd eltemet, Kunság örül s nevet,

         Mert nem iszik többet annyi Mirhó levet…”

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d