A kikötőt autóval a gátról lehet megközelíteni, de ne tévesszen meg senkit sem a behajtani tilos tábla, ugyanis a kikötőig engedély nélkül is be lehet hajtani! Itt egy jellegzetes kör alakú, nádtetős fogadóépület várja a látogatókat, akiket mindig mosolygósan üdvözölnek az itt dolgozók.
A kikötő egyik tulajdonosa, Szabics Gábor fogadott bennünket, aki többféle túraútvonalat is ajánlott. Vannak rövidebbek és hosszabbak; szoktak tematikus utakat is szervezni, mint például a kérészek rajzásakor vagy a befagyott tó jegén jégtúra formájában; tavasszal, ősszel és télen az évszak aktuális látnivalóit mutatják meg; a látogatók egyéni túrakéréseit is teljesítik, de többek közt a fotózás szerelmeseit is várják, akiket látványos helyszínekre tudnak elkalauzolni. Van lehetőség motorcsónak-, kajak- és kenubérlésre is, valamint kérhető túravezetés is – mindkettőnek más-más előnye van, ezért Gábort kértük meg arra, hogy segítsen dönteni a turistáknak.
– A tó egyéni felfedezését azoknak ajánlom, akik már tapasztaltabb csónakvezetők és nem félnek belevágni egy egyéni túrába. Ne értse félre senki, eltévedni nem szoktak a turisták, de ha mégis valamilyen probléma merül fel, akkor a kollégáim egyből indulnak. Aki túravezető nélkül vág az útnak, az a kaland érzését választja. Én azért is ajánlom a szakképzett vezetőink valamelyikét, mert ismerik a tó minden szegletét, itt nőttek fel és rutinosan közlekednek a tavon. Ami pedig nagyon fontos, hogy az érdekességekre irányítják a figyelmet. Ismerik az itt élő madár- és állatfajok mindegyikét már a hangjuk alapján, tudják, merre lehet tündérrózsatelepet találni, hova nem ajánlott bemenni a nagyon sekély vízszint miatt, a legfontosabb pedig, hogy kiemelten figyelnek a környezet megóvására és erre felhívják a látogatók figyelmét is.
Ezután a túravezetőmmel, Bélával indultunk útnak, aki rengeteg mindent mesélt az úton. Kifutott a csónakunk, de nem mentünk gyorsan, hiszen a kikötők környékén tilos a hullámkeltés. Tiszafüred felé, a VIII-as öblítőcsatorna felé vettük az irányt és már meg is említette az első érdekes információt, miszerint átmentünk az itt kanyargó Tisza legmélyebb pontján, ami mintegy 24 méter mély!
Ennél sokkal sekélyebb a tározó, amelynek átlagos vízmélysége 130 centiméter. A szomszédos Kormorán kikötő hídja alatt átsiklottunk, majd egy szürke gémet pillantottunk meg. Egy darabig elképesztő nyugodtsággal tűrte a közelségünket, de később hirtelen megijedt és elrepült. Ekkor megtudtam, népi nevén „f*sógémként” emlegetik, hiszen amikor megretten valamitől, a gyorsabb menekülés érdekében könnyít magán. A víz habjai lágyan fodrozódtak, mi pedig Tiszafüred felé robogtunk. Útközben egy szárcsacsaládot fedeztünk fel: a kicsiket gyorsan beterelte édesanyjuk a motorcsónak elől, akik szófogadóan követték őt. A szürke-fekete tollú, fejükön fehér folttal rendelkező szárcsákat a népnyelv úgy is hívja, mint a „madár a zúza körül”, hiszen csupán ezért és nem a húsukért volt érdemes vadászni őket.
Mit vigyél magaddal egy csónaktúrára?
– Szúnyog- és kullancsriasztót, hiszen az árnyékos, mocsarasabb részeket kedvelik a vérszívók.
– Fejfedőt napszúrás ellen. Naptejet, mert a víz visszaveri a fényt és iszonyatosan le lehet égni! A vakító nap ellen, szemünket napszemüveggel ajánlott védeni.
– A hosszabb hajúak hajgumit, mert a szél hamar kifésülhetetlen gubancot rak bele.
– Egy esőkabátot is érdemes a hátizsákba tenni, hiszen bármikor szükség lehet rá, de akár a szél ellen jó szolgálatot tesz.
– Vizet, mert ha az felmelegszik a csónakban, még mindig ihatóbb, mint egy üdítő. Némi harapnivalót is érdemes mellé csomagolni.
A Morotva Kerékpáros Pihenőpark mellett mentünk el, ahonnan jól beláthattuk a tiszafüredi szabadstrandot. Mégsem a csobbanás lehetősége felé mentünk, hanem innen balra vettük az irányt, és az Örvényi Morotvára érkeztünk. Itt elmesélte a túravezetőm, hogy milyen szerepük van a zsilipeknek a Tisza-tó életében.
Az élő Tiszát az elárasztott tavi résszel öblítőcsatornák kötik össze, amiket úgy építettek meg, hogyha szükséges, akkor le tudják zárni ezeket. Ennek óriási jelentősége volt 2000-ben, amikor a tiszai cianidszennyezés vonult át az országon. Mielőtt ide ért volna, a tó összes zsilipjét lezárták és hagyták, hogy a méreg lefolyhasson a Tiszán. Ezután újra kinyitották, így meg tudták óvni az értékes állat- és növényvilágot. Óriási meglepetés volt később az, amikor ismét megjelentek a tiszavirágok, amelyek életfeltételeihez tiszta, jó minőségű víz kell.
Ezután ismét kanyarodtunk és az egybefüggő nádfal felé vettük az irányt egy tündérrózsamező felé. Béla elmondta, hogy ide egy önálló felfedezőútra induló turista magától sosem merészkedne be, mert kívülről úgy tűnik, errefelé nem vezet be út, pedig… Első látásra valóban így volt, de amikor már beértünk, egyre jobban kirajzolódott a csapás vonala és a végén megannyi fehérszirmú vízi virág és sulyom várt bennünket! A nyár közepére ezt a kis medencét teljesen benövi a sulyom és a tündérrózsa, ami miatt inkább evezős csónakkal ajánlott bejönni. Aki bevállalós, az lubickolhat a tündérrózsák között, ami örökre felejthetetlen élményt nyújthat számára.
Innen visszafordulva vékony kis folyosókon haladtunk tovább, amit a tapasztaltabb csónakvezetőknek ajánlanak, hiszen a kanyargós úton technikásan kell vezetni. Nem sokkal később egy, a túravezetőm által „szúnyogosnak” hívott részhez értünk, amit beszédes nevének köszönhetően nem különösebben kell magyaráznunk… Egy helyi szokás szerint érdemes egy alkarnyi vastagságú gyalogakác ágat letörni útközben, mert ezzel remekül el lehet hessegetni a szúnyogokat magunkról – leteszteltem és bevált! Azért szúnyogriasztót is használhatunk.
A kis vízi folyosó ettől függetlenül tündérországra emlékeztetett a fejünk fölé magasodó, összeboruló fákkal, egyik oldalán nádfallal, másikon pedig napfény felé ágaskodó, víztűrő fafajtákkal. A különféle gémek, a bakcsók, kacsák és más vízimadarak egymást váltották az út során és szerencsések voltunk, mert egy pillanatra megmutatta magát a Tisza-tó ékköve, a jégmadár is.
A túravezetővel nagyon jót beszélgettünk az út során, ha pontozni kellene, akkor a tízből tízet adnék neki. Megköszöntem az élményt és amilyen mosolygósan köszöntöttek, ugyanolyan mosolygósan búcsúztak a Szabics Kikötő és Szabadidőpart munkatársai.