Tiszafüred gátkoronáján helyezkedik el a szivattyútelep, amelynek csatornáján akár sétálni is lehet. A telep rengeteg titkot és történetet rejt, előzetes bejelentkezés után a turisták számára is látogatható. A létrejöttéhez egészen az 1930-as évekig kell visszamennünk, amikor egy rettentő aszályos nyarat sínylett meg a mezőgazdaság. Azért, hogy egy esetlegesen ismét bekövetkező hasonló helyzetet megakadályozzanak, elkészítették hazánk első öntözőrendszerét, amelynek végpontja a Horthy kastély kétezer holdas területe Kenderes-Bánhalmán.
Az építkezés 1937-ben kezdődött meg, ahogyan a korabeli dokumentumokból olvasható:
„Az 1937. évi XX. tc. az öntözéses gazdálkodás lehetővé tétele érdekében – még pedig elsősorban a Tiszántulon – szükséges munkálatok végrehajtására és a létrehozott öntözőmüvek majdani megfelelő kihasználásának előmozditására évenként legalább 5 milliós részletekben, összesen 80 millió pengőt biztosit.”- írta Lampl Hugó okl. mérnök, miniszteri tanácsos, a m. kir. öntözésügyi hivatal vezetője. Ennek egyik eleme volt a Tiszafüredi öntözőrendszer is, ami egy 380 km2-es, erősen vízhiányos területet látott el a szükséges mennyiségű és minőségű öntözővízzel. A rendszer 40+878 fm hosszú Tiszafüredi öntöző-főcsatornából, 10 db elsőrendű mellékcsatornából áll.
A szivattyútelepet a gátról tudjuk megközelíteni, az épületet már érdemes kívülről is körbejárni. A KÖTIVIZIG ott dolgozó kollégái kellőképpen felkészültek a létesítmény történelméből és rengeteget tudnak mesélni. Ahogy a helyszínen lévő Szabó László gépkezelő elmondta, érdemes egy bő órát a bejárásra és az idegenvezetésre szánni. Ha pedig már a bejárásnál tartunk, a telepet nem volt egyszerű megközelíteni a megépülése után több évtizedig.
Az építkezés nemcsak magának az épületnek a felhúzását jelentette: az akkori gépkezelő a munkahelyét árvízkor csónakkal tudta megközelíteni, hiszen a telepet egy mesterséges szigetre építették. Tudniillik, a mostani kerékpárútként is használatos gát abban az időben még nem állt és azért is volt szükség a függőcsatornára, hogy árvízkor a víz be tudott folyni alatta. Tiszafüred településének pedig nemcsak újdonságot jelentett a megépülése, hanem azt is, hogy ekkor vezették be a villanyáramot.
Aki a gépek szerelmese, annak bizonyára ez lesz a kedvenc Tisza-tavi helyszíne, hiszen az épület elképesztő dolgokat tartogat számára. A vízfelöli oldalon található a szivattyúzó akna, ami a vízkivételi mű Tisza folyó medrébe süllyesztett része. E műtárgy biztosítja a szívócsövek és a folyó kapcsolatát. Alakját tekintve két 4,00 m átmérőjű félhengerrel lezárt és 8,00 x 4,00 m alapterületű, 11,20 m magas hasáb, ami három részre tagolódik (szívócsövenként egyre). A víz beömlését 6 db, egyenként 1,00 x 1,60 m nyílásméretű, zsiliptáblával ellátott beömlőnyílás biztosítja. A szivattyútelep kivitelezési munkái a szivattyúzó akna építési munkáival kezdődtek meg 1937. október 27-én. A beömlőnyílások az egykori vízmércén mért +300 cm alatti tiszai vízállások idején a szívóakna tetejéről elzárhatóak voltak.
Az épület mellett a benne található szivattyúk is gyönyörűen restaurálva vannak és pontosan kivehető rajtuk a gyártási évszámuk és típusuk. Az öntözővizet 3 db egyenként Ø 1200 mm szívócső szállítja a szivattyútelep gépterme alatt elhelyezkedő 11 méter mély szivattyúaknában található CSV-1200/754-GANZ függőleges tengelyű, két lépcsős propellerszivattyúkhoz.
A szivattyúk meghajtását biztosító 1939-ben gyártott GANZ FBV 26/540 villanymotorok a gépteremben találhatóak, ezek teljesítménye motoronként 275 kW (370 LE). A szivattyútelepet 2 gépegységgel adták át. A 3. állás csupán tartalékként funkcionált, beüzemelését a II. világháború befejezését követően végezték el, e motor gyártási éve: 1944.
Miután a vizet beszivattyúzták, az továbbindul a nyomómedencébe, ami a gépházat a csatornahíddal köti össze, ami a leglátványosabb része a telepnek. Korábban nem volt befedve a függőcsatorna, ekkor a szélén egyensúlyozva lehetett rajta közlekedni. A csatornahíd 13 db pillérből áll, a teljes hossza: 319,56 m. Alakja félkör, esése pedig 1,97%, ami átszámítva 64 cm-nek felel meg a csatorna két végpontja között. E nagy esés miatt a kiemelt 6 m3 vízmennyiség 2,77 m/s sebességgel „rohan” át a csatornahídon. A félköralakra pedig azért van szükség, hogy minél gyorsabban és akadálymentesen tudjon áthaladni a víz benne. A legjobb fotókat innen lehet készíteni, de érdemes a lábunk elé is nézni, nehogy felbukjunk! A csatornahíd alatti mélyedésben az eső- és talajvíz megjelenik, amit a vízimadarak és még egy-egy ide tévedő vidra számára is kedvelt hely.
A függőcsatorna végén a csillapítómedencét találjuk, amelynek feladata, hogy a csatornahídból érkező nagy sebességű víz energiáját megtörje és továbbterelje az öntöző-főcsatorna irányába, továbbá az, hogy a durva hordalékanyagot visszatartsa, nem utolsósorban pedig a helyszíni viszonyokból adódó éles irányváltást megoldja. Formája egy pipára emlékeztet, amelyre ha egy falevelet dobunk működése közben, az nem mozdul el, hanem egy helyben marad. Innen a csatorna a régi temető mellett folyik el, de ha van rá lehetőség, érdemes megnézni azt is, mit rejt a csillapítómedence külseje… Mégpedig nem mást, mint egy kis emléktáblát, amelyen az 1940. március 23-as dátum szerepel 91,29-es vízszinttel és a felirattal, amin a JEGES ÁR felirat olvasható. Bizonyára sokan emlékeznek a néhány évvel ezelőtti tiszai jeges árra, ami a tiszacsegei kompot is magával ragadta – hasonló történt ebben az időben és ennek állítottak emléket az akkor itt dolgozók.
Ha továbbkövetjük a csatorna útját, akkor a temető elejére jutunk ki. Itt egy felújított tornácos ház található, ami ma szálláshelyként üzemel, de valamikor a csatornaőr lakta és teljesítette itt szolgálatát.
Előzetes bejelentkezés alapján egész évben látogathatóak a műtárgyak, ám ehhez bejelentkezés szükséges a KÖTIVIZIG Kiskörei Szakaszmérnökségének valamelyik elérhetőségén:
3384 Kisköre, Tisza II.
tel: 36/558310
e-mail: kiskore.szmg@kotivizig.hu