Kis Tisza-tavi etimológia
Földrajzi közneveink eredete nem másról, mint a múltról vall. A tó területén és környezetében számos vízrajzi eredetű nevet használunk ma is, melyek a folyószabályozás előtti állapotokra utalnak.
A Porong egy árvízmentes sziget volt, melyet kaszálóként hasznosítottak. A Szartos az esőzések után víz alá kerülő terület megnevezése, az különböztette meg a Fertőtől, hogy az utóbbit állandó mocsaras, pangóvizes környezet jellemezte. A fertőben szívesen fürdették a disznókat, libákat, Poroszló környékén ma is megtaláljuk ezeket az elnevezéseket: Disznófertő, Libafertő, Bikafertő. A Mirhó olyan lapos terület megnevezésére szolgált, amely mélyen helyezkedett el és medre lapos volt. Az Apota elnevezésben ugyancsak a gyakori vízborítás, a pangóvíz jelenléte köszön vissza. A tiszai emberek modern műszerek hiányában is jól ismerték saját környezetüket, így pontosan tudták, melyek azok a helyek, amelyek áradások idején csak időszakosan kerülnek víz alá, s melyek azok, amiket az év nagy részén pangóvizek borítanak.
A Cserő cserjés területet jelentett, a Szilas szilfák jelenlétére utal, a Fűzfás nevében pedig a nagyszámú fűz növényzet őrződött meg. Ezen földrajzi köznevek tehát a folyószabályozás előtti növényvilág összetételét mutatják.
Időnként érzelmi hatások is szerepet játszottak a névadásban. Az ördög szóösszetétel minden esetben sötét, kellemetlen hely érzetét mutatja, olyan állandó mocsaras területre utal, ahol talán a pokol lejáratát feltételezték. Hasonlóan kellemetlen érzés volt a Borzanat vagyis borzongás is, mely földrajzi köznévvé vált. A Rühes szavunk egykor nem a betegséget jelentette, hanem az értéktelen dolgok megnevezésére szolgált. A Duhogó helynevünk pedig egy hangutánzó szóból alakult, mely a folyó hangját, zúgását, dörejét őrizte meg.
A d hang egykor helynévalkotó képzőként funkcionált. Így a Hordód vagy Abád nevekben még ma is fellelhető ennek a hangnak a jelentősége. Hasonló a helyzet Sarud esetében is, bár ott a névetimológusok közt ma is vita tárgyát képei, hogy az alapszó a sárra, a sarura, vagy Sarolt fejedelemasszony nevére utal-e.
Időnként tulajdonosok, vagy bérlők nevét is megőrizték helyneveink: a Janikút, az Ispántava, a Gacsalfenék egykori birtokosaik vagy használóik személynevére vagy tisztségére utalnak.
A földrajzi helynevek számos esetben tartalmaznak –hát vagy –fenék elő, illetve utótagot. Ezen megnevezések az emberi test jellegzetességeit vetítették ki a környezetre, vagyis a hát a kiemelkedő, vízmentes rész, a fenék pedig a mélyen fekvő, árvízjárta terület. A hátakon alakultak ki az úgynevezett fokok, vagyis azok a kiszakadások, melyeken át a folyó áradáskor kilépett a medréből, apadáskor pedig ugyanitt visszavonult. Mivel a mai Tisza-tó területén, vagyis a Kis-Tisza és a Tisza folyó által közrefogott területen jelentős fokgazdálkodás zajlott a középkorban, így számos helynév megőrizte ezeket a természetes szakadásokat.
Az ártér tavakban gazdag terület volt, hiszen az egri püspökség ellátását a középkorban a tiszai népek ártéri halászata biztosította. A Harcsás, Csukás, Csikász szavak a bennük tenyésztett halfajokra utal. A csík hal olyan nagy mennyiségben élt a folyóban, hogy Poroszló lakosai szekérszámra szállították hordókban az egri piacra, vagyis jelentős bevételi forrásuk volt.
A helynevek kialakulása nem lezárt folyamat: a 19. században a belvízelvezéskor keletkezett Sarudon a Barócs gödör, mely egy anyagkinyerő gödör volt, s a munkálatokat tervező Barócs János főmérnök nevét őrizte meg. A két világháború között pedig a folyó árterében jelentős gyümölcskultúrát alakítottak ki. A zamatos poroszlói almát mai szóval akár hungaricumnak is nevezhetnénk. Ha átevezünk a Csapói gyümölcsös elnevezésű területen, álljunk meg egy pillanatra, s adózzunk elődeink emlékének, akik a csónak alatt elhelyezkedő területen háromnegyed évszázada még 67 féle kitűnő almát termeltek.
Füred fürjes terület volt, Poroszlón királyi udvarház kapott helyet
Helyneveink jelentésének kutatása mindig érdekes múltbeli kalandozást ígér: nem csupán középkorban élt emberek szókincse, hétköznapi szóhasználata, hanem a táj adottságai is megfejthetők a helynevek és földrajzi köznevek segítségével.
Helyneveink, vagyis városaink és községeink elnevezései alapításuk körülményeit, vagy az első lakott népcsoport törzsi, nemzetségi hovatartozását őrzik. Számos, ma létező település nevéből hallható ki a Kárpát-medencében megtelepedő törzsek neve, elég csak (Tisza)Örsre, vagy Abád és Szalók nevére gondolni.
Számos személynévi eredetű községnevünk is van: Igar, Pély, Roff, Köre vagy Kürű egykor személynevek voltak, vagyis a terület legkorábbi birtokosainak személynevét őrizték meg. A Tisza-tó térségében feltűnően magas a kabar, vagy török eredetű névadás, mely a 9. században megtelepedett népek törzsi hovatartozására utal.
Helyneveink másik nagy csoportja a földrajzi környezetre vezethető vissza: Füred fürjes terület volt, a Darvason szívesen fészkeltek darvak, a Cserőköz névben pedig a Cserő vize által közrefogott cserés, zsombékos növényzet jelenik meg.
Jellegzetes közép-európai jelenség a szolgáltató-falvak rendszere. A 9. században Poroszlón alakult ki egy királyi udvarház, mely a térség legkorábbi közigazgatási központja volt. A palánkvárban élő népesség ellátásáról gondoskodtak a szolgáltató falvak, vagyis a mindennapi léthez szükséges javakat szolgáltatták az igazgatási központban élőknek: Tiszahalász (a mai Újlőrincfalva elődtelepülése) hallal, Szőlős szőlővel, borral, Ráboly rabokkal, vagyis szolgáló személyzettel segítette a poroszlói udvarházban élők mindennapi ellátását. Ez a korai udvarház komoly védelmet is igényelt, így Lövő és Orosz falvak népessége ellenőrzéső tevékenységet végzet, Magyarad és Tarján lakossága konkrét katonai védelmet nyújtott, Sej és Hídvég lakosai futárszolgálatot adtak.
Az iméti szálláshelyek (és nem falvak!) többsége ma már csak földrajzi köznévként létezik. Ennek oka, hogy a mai Tisza-tó körül a koraközépkorban nagy volt a településpusztulás, hiszen a vízrajzi viszonyok változása gyakran szálláshelyük elhagyására kényszerítette az ott élőket. Mindez viszont azt üzeni nekünk, hogy Újlőrincfalva mai területén, Magyaradon, vagy Poroszló külterületén Rábolyon egykor lakóhely létezett, tehát területén elhagyott korai szálláshelyet kell látnunk.