PET Kupás élményeiről készített filmet Ljasuk Dimitry

24 perc motiváció az összefogásról, szemléletmódváltásról és a környezet védelméről. 13 hétköznapi hős akik szabadidejüket és energiájukat áldozták arra, hogy más szemetét összeszedjék. A film júniustól szeptember közepéig kiséri figyelemmel a Tisza vízgyűjtő területéről érkező és a Tisza-tavon megrekedt szemét sorsát, de a fókusz a PET kupán indult csapaton, a 13 személy motivációján és tettein van.

Magát a PET Kupát talán már mindenki ismeri az országban, de testközelből egy csapat munkáját és hangulatát még nem filmesítették meg. A film a kapitány szemszögéből mutatja be a versenyt, az ismeretlenekből összeállt csapatot és az egyre erősödő szemétproblémát.

A PET kupa 7 éve egy tiszai, nonprofit szemétgyűjtő verseny, amely idén nyáron először érkezett a Tisza-tóra, hogy megtisztítsa azt az áradás során érkezett hulladéktól. Ljasuk Dimitry régóta elkötelezett rajongója a Tisza-tónak, így kapitánynak jelentkezett a versenyre. Utolsó pillanatban a közösségi média segítségével toborozta a legénységét, ami révén az ország különböző szegletéből érkeztek önkéntesek a PET Vidra nevű csapatába.

A film célja, hogy a 13 fős önkéntes legénység motivációján keresztül megpróbálja szemléletmódváltásra bírni a nézőt és egyben visszaadja a 4 napos verseny különleges hangulatát. Az ismeretlenekből verbuválódott csapat, a PET Vidrák esőben, viharban, szélben, tikkasztó hőségben, milliónyi szúnyog közepette több száz zsák szemetet szedtek a versenyen.

De mi vesz rá egy hétköznapi embert, arra, hogy szabadidejét mások szemetének összeszedésére fordítsa? Vajon honnan érkezik a legtöbb műanyag szemét? Az eseménydús film szimbolikus focimeccs jelenetében összecsap az a négy ország, ahonnan a legtöbb szemét kerül a Tiszába és talán választ ad a megoldásra is.

A csapat 13 tagja mind különböző élethelyzetből jött, de azonos volt a gondolkodásuk és a motivációjuk. Bárki lehajolhat a szemétért, bárki tehet a természet megóvásáért. Az ilyen szemétgyűjtési akciókon nem is az eredmény a legfontosabb, hanem a példa mutatása, ezáltal a gondolkodás átalakítása. Mert csak akkor változik meg az egyre súlyosbodó probléma, ha drasztikusan megváltoztatjuk a vásárlási szokásainkat és a szeméthez való hozzáállásunkat. Nem a szemét összeszedése a ciki, hanem az eldobálása.

Még mindig van szemét Tiszán és lesz is addig, ameddig nem változtatsz te és nem változtatnak a nagy vállalatok a szemléletükön. Ne a kényelem vagy ne a profit legyen az első, hanem a természet.