– Gondolom, már gyerekkorodban is imádtad a csinos ruhákat…
– Tetszettek akkor is a csinos darabok, de ha egy mai és egy tizenéves koromban készült képet egymás mellé raknánk, akkor mindenkit meglepne a különbség! Tudniillik, tinédzserkoromban elég fiúsan öltözködtem… Egészen 18 éves koromig nem igazán érdekelt a divat, majd ahogy Budapestre kerültem a főiskola miatt, elkezdtem egyre nőiesebb ruhákat hordani. Mondanom sem kell, sokkal jobban éreztem magam, és ezt a környezetem is megerősítette bennem: egyre több dicsérő véleményt kaptam a külvilágtól. Azóta megfordult számomra a világ, jellememből adódóan imádom feszegetni a határokat és általában mindig ahhoz a ruhához, cipőhöz, kiegészítőhöz vonzódom, ami nem megszokott – mindezt a jó ízlés határán belül persze. Nekem mindig az tetszik, ami másnak nem…
– Hogyan kerültél be a divat világába?
– Ezt egy álmomnak köszönhetem. Sokáig érlelődött bennem egy gondolat, miszerint szeretnék segíteni a hozzám hasonló nőknek. Éppen egy szakítás után voltam és ugyebár ilyenkor mindenki elkezdi keresni önmagát, és valami olyan dolgot, amivel elterelheti a figyelmét. Egyik éjszaka azt álmodtam hogy van egy blogom, aminek Plus Size Advice a neve. Mikor másnap reggel felkeltem, pontról-pontra emlékeztem mindenre az álmomból és ezzel a névvel el is indítottam egy oldalt. Ekkor 2012-őt írtunk és hazánkban az e fajta plus size blogok és közösségi médiás oldalak még gyerekcipőben jártak – egy nap alatt több mint ezer követőm lett. Akkoriban rajtam kívül két másik lány foglalkozott ezzel a témával más-más megközelítéssel. Először elkezdtem outfit posztokat gyártani, majd később blogot is vezettem, ahol a megírt őszinte és önreflektív posztokkal többen is azonosulni tudtak.
– Mit gondolsz, miért kedvelhetnek téged?
– A legtöbb visszajelzés megerősíti azt az álláspontomat, hogy nem a méregdrága, egy átlag nőnek elérhetetlen ruhákat bemutató posztokra vágynak a legtöbben, hanem átlagos, hétköznapi, akár használt darabokból álló szettekre. Számomra hiteltelen az, ha valaki például egy 300.000Ft-os outfitről tesz ki posztot, hiszen ezt nem mindenki engedheti meg magának – természetesen ennek is megvan a maga vásárlóközönsége. Én a hétköznapi, egyszerűbb és a megfizethető összeállításokkal jobban tudok azonosulni, és talán azért kedvelhetnek engem, mert én ugyanolyan nő vagyok, mint az olvasóim: tudod, „a lány a szomszédból” típus, aki baromira szereti a divatot.
– Te mit szoktál hordani?
– Leginkább a fast fashiont hordok, így a F&F, H&M, és a hasonló márkákból van otthon a legtöbb, turiba is járok, de ezen kívül szoktam drágább darabokat is vásárolni. Azt tudni kell rólam, hogy egy évnél több ideig nem szoktam hordani semmit sem, így rendszeresen tartok kiárusítást a ruháimból.
– Nemcsak más márkák darabjaiból állítod össze a szettjeidet, hanem van egy sajátod is. Mesélnél erről?
– Ugyebár nem vagyok divattervező, varrni se tudok, de azért van egy néhány darabból álló saját kollekcióm is, ez a DodaKo nevet viseli. Ezek árban teljesen elérhetők bárki számára, valamint mindegyik darab a vásárló méretére készül. Stílusát tekintve, laza, vagány mégis nőies jól kombinálható darabok. Sajnos a rengeteg munkám miatt egy ideje kicsit elhanyagoltam ezt a részt, viszont hamarosan megjelennek az őszi és a téli ruhák, úgyhogy érdemes lesz figyelni az oldalaimat.
– Stílustanácsokkal is fordulhatnak hozzád a nők és a lányok?
– Igen és szoktak is. Legtöbbször arra kíváncsiak, hol találhatják meg az általam bemutatott darabokat, de rengeteget szoktunk beszélgetni minden más témáról. Az egyik lánnyal olyan jóba lettünk –bár sosem találkoztunk-, hogy meghívott az esküvőjére is. Úgy látom, legtöbben barátnőként kezelnek.
– Az egyik évben a leginspirálóbb plus size nőnek választottak meg. Mit gondolsz, miért pont téged választhatott a közönség?
– Erre nem tudok pontosan válaszolni, csak tippelni: talán azért, mert nem vagyok elérhetetlen, hanem ahogy az előbb is mondtam, rengeteget beszélgetek, jó kapcsolatot ápolok és segítek is a követőimnek, sőt mi több, nagyon szeretem is őket, fontos hogy mindig elégedettek legyen a márkámmal, és az is hogy meglegyen a balance közöttünk.
– Itthon nem sűrűn találkozni plus size modellekkel, szerinted mi lehet ennek az oka?
– Egyrészt az, hogy le vagyunk maradva a nyugati országoktól, másrészt pedig az, hogy túl kicsi az itteni piac. Míg Londonban már rá sem csodálkoznak a plakátokon mosolygó plus size modellekre, addig itthon mindenkinek megakad a szeme –és sokszor csípős véleményt is alkot- ezeken. Szerintem ennek az elfogadásához még sokat kell fejlődnie hazánknak. És ugyebár a legtöbb magyar márkának megvannak a saját reklámarcai, ráadásul kevés is a magyar plus size modellek száma, sőt a kereslet se nagy rájuk. A női magazinok közül a Joy és a Glamour a legnyitottabb a témára, ezekben szerencsére már többször jelent meg divatanyagom is!
– Gondolkodtál már azon, hogy alapíts egy plus size lányokat foglalkoztató ügynökséget?
– Nem, és nem is szeretnék, hanem inkább minél több emberrel szeretném megismertetni a divat ezen oldalát és természetesen a márkámat. Szerencsére már hazánkban is beszélnek a „bodyshameing”-ről, azaz arról, hogy valakit a testalkata miatt bántanak. Ebben nekem is volt részem, ám szókimondó vagyok, így könnyen megvédem magam. Egyébként senki ne értse félre, nem a kövérséget hirdetem, hanem az elfogadást. Mindig azt tanácsolom a hozzám forduló lányoknak, hogy ne máshoz, hanem magukhoz mérjék magukat. Attól, hogy van valakin 10-15kg felesleg, még érezheti jól magát a bőrédben. A sport szerepét is mindig kihangsúlyozom, hiszen magam is húsz éven keresztül kézilabdáztam –idén pedig szeretnék visszatéri pályára-, tehát nagyon jól tudom, mennyit tud adni a sportolás mind fizikailag, mind lelkileg.
– Mik a jövőbeni terveid a Plus Size Advice és a DodaKo márkkal?
– Éppen a napokban gondolkodtam azon, hogy a Plus Size Advice oldalam nevét Kovrig Dodára módosítom az Instagramon, hiszen néha már engem jobban ismernek, mint a brandemet ugyanis sokszor betekintést engedek az életembe. Továbbá szeretném, ha a DodaKo arra a szintre jutna megint, hogy ismét egyből felkapja rá mindenki a fejét, hogy „hű ez baromi jó”!