– Az a falmaradvány, ami nálunk található, egy XX. század elejéig üzemelt parti malom emlékét őrzi. A Tisza partjára épült „deszkametsző” – ahogy azt annak idején hívták – működtetéséhez a folyó vízi erejét használták – kezdte a történetet Szabics Imre. Az építménytöredék, ami a fűrészmalom meghajtó főtengelyének partra épített támasza volt, a kikötőbe érve a fogadóépülettel szemben, a víz mellett található. Ahogy a tulajdonos elmondta, már a kikötő területének megvásárlásakor látták, hogy óriási történelmi emléket kaptak, amire azóta is nagyon vigyáznak. Nem hagyta nyugodni őket a malom titka, ezért némi kutatás után valamelyest több információt és egy kedves ismerőstől korabeli dokumentumokat is sikerült beszerezni.
A fűrészmalmok feladata az volt, hogy a Kárpátokban kivágott és a Tiszán leúsztatott hatalmas fenyők törzseit ezekben aprítsák fel. A fatörzsekből gerendák, deszkák készültek, valamint zsindelyt is hasítottak belőlük. Az itt előkészített faanyagot Debrecen és Eger templomainak, középületeinek, és lakóházainak építése során használták fel. A malom, az egykor itt dolgozó emberek megélhetését biztosította.
A parti malmok merülő vízkerekét a partközelben, illetve a parton felépített, az árvizek sodró erejének és a jeges téli időjárás viszonyának is tartósan ellenálló ácsszerkezeten helyezték el. A malom csapágyát és vízkerekét is úgy építették, hogy a mindenkori vízállásnak megfelelően emelhető, vagy süllyeszthető legyen. A beállítást csörlővel, a csapágyakat tartó drótkötelek feszítésével vagy lazításával végezték, míg a szabályozást a rendszerbe beépített ellensúly (kővel rakott léckosár) segítette.
Tiszafüred és Tiszaörvény környékén a korabeli térképek szerint több vízimalom is működött, amelyek elsősorban hajómalmok voltak. A parton épült, kocsival közvetlenül és biztonságosan megközelíthető parti malmokat a gyakran változó vízszint miatt csak néhány speciális műszaki megoldás alkalmazásával lehetett megvalósítani. Ilyen volt a szabályozható magasságban üzemeltethető merülő vízkerék és a kovácsolt lengőlánc, valamint a flexibilis meghajtó főtengely alkalmazásának gyakorlattá válása is, ami a kikötő helyén működött malomnál is használtak már az 1780-as évektől kezdve.
Egy kedves ismerősük nagyapja a malom egykori dolgozója volt, aki korabeli dokumentumokat adományozott a kikötőnek, amelyeket a Tiszaörvényi Gőzfűrész és Őrlőmalom Részvénytársaság művezetője, Blau Bertalan művezető írt alá, 1901-es keltezéssel.
– Az, hogy pontosan mikor épült a kikötőnk területén egykor működő malom, arról sajnos nincs tudomásunk, de feltételezéseink szerint az 1800-as években kezdte meg működését és a XX. század elejéig bizonyára üzemelt. Amint van egy kis szabadidőnk, mindig próbálunk új információkat felkutatni róla. Ha valaki további tényekkel tudna szolgálni, nagyon hálásak lennénk, hiszen a környéken nincs még egy ilyen építménytöredék! A malom falmaradványát minden kedves kikötőbe látogatónk szabadon felkeresheti – zárta szavait Szabics Imre.
