Az alábbi cikk az I love Tisza-tó magazinunk 2019. nyári számában jelent meg.
A Tisza-tavi Ökocentrum hét évvel ezelőtti nyitása óta több mint 1,4 millió látogató érkezett. Ennek alkalmából áprilisban születésnapi bulival ünnepelték meg a hetedik évfordulót. Kiss János, a centrum igazgatója álmában sem gondolta volna, hogy mindennek ekkora sikere lesz és az új lakók bemutatása előtt a kezdetekről és azok nehézségeiről kérdeztük:
– 2012. április 26-án ez a létesítmény még zárva volt; akkor még javában takarítottunk, pakoltunk, húzgáltuk a bútorokat, merthogy holnap nyitunk és jönnek a magas rangú vendégek, akik átvágják majd a szalagot, stb. Készültünk rájuk és természetesen a „belépőjegyes” látogatók fogadására is, de megmondom őszintén, az utóbbiakkal kapcsolatban voltak aggodalmaink. Vajon tetszeni fog-e nekik mindaz, amit a belépőjegy áráért kaphatnak, elégedettek lesznek-e, jönnek-e majd elég nagy számban, mi vajon kellőképpen felkészültünk-e rájuk? Ilyen és ehhez hasonló kétségeink természetesen voltak a legelején. Úgy gondoltam, hogy az első néhány napban sok minden kiderül. Majd figyeljük az igényeket és a visszajelzéseket, hogy ahhoz alakíthassuk a további teendőinket. Ehhez képest már az avatás másnapján, amikor már úgy jöttünk be dolgozni, hogy hivatalosan és élesben is nyitva vagyunk, meglepetésünkre a sor vége kint állt a 33-as útnál. Emlékszem, az ablakból figyeltük némi ijedtséggel, hogy fogunk majd kezelni egyszerre ennyi embert!? Aztán másnap és harmadnap is ugyanennyi látogató állt sorba a pénztárnál, az érdeklődés tehát már a legelején hatalmas volt irántunk. Az első év végére több mint 150.000-en fordultak meg nálunk. Azóta ez a szám csak nőtt.
A nyitás óta eltelt időben egyre több látnivalóval, lehetőséggel bővült a centrum és rendszeresen rendeznek programokat is. Jánosnak két nagyon kedves emléke is van, az egyikről elcsukló hangon beszélt:
– Nagyon sok kedvenc történetem van, de a kedvencemet fogom elmondani, még a kezdeti időkből. Történt egyik nyáron, hogy a nap vége felé már indultam haza, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kerítés belső oldalán egy hölgy áll lábujjhegyen a kislányával, míg a másikon egy férfi próbál nekik átnyújtani egy pénztárcának látszó tárgyat. Hirtelen akár valami rossz dolog is eszembe juthatott volna, például mi van, ha valakik találtak itt egy tárcát, amit talán épp el akarnak vinni? Odamentem és megkérdeztem tőlük, hogy: „Tudok-e segíteni valamiben?” Akkor a hölgy elmondta, hogy a kislánya azért sírdogál, mert szuvenírként egy plüss vidrát szerettek volna vásárolni, de kétszáz forint híján nem sikerült, így hát szomorúan, könnyes szemmel indulnak haza. Akkor még nem volt kártyás fizetési lehetőségünk, így azzal sem tudták megvenni. Volt nálam annyi pénz, odaadtam nekik egy hűtőmágnessel együtt, majd elköszöntem, de nem mutatkoztam be. Még abban az évben, karácsonykor kaptam egy képeslapot, rajta ezzel a történettel, meg mindenféle személyes jókívánságokkal, amit a család küldött nekem. Valahogy kideríthették a nevem és azt, hogy ki vagyok. Azóta nagy szeretettel, meghatottan őrzöm ezt a képeslapot és ezt az emléket is. Örültem, hogy tudtam segíteni. Viszont van egy másik sztori is, ami eszembe jutott. A záráshoz már közel jártunk, amikor észrevettem, hogy a büfében egy nagymama elkeseredetten ül az unokájával. Odamentem, megkérdeztem: mi a baj? A hölgy elpanaszolta, hogy ők tulajdonképpen Abádszalókon nyaralnak és fogalmuk sincs, hogyan juthatnának vissza a szálláshelyre, ugyanis az unokája annyira jól érezte magát, hogy nem figyelték az órát, ezért lekésték a csatlakozást, és nincs már több busz arrafelé. Mivel ráértem, felajánlottam nekik, hogy az autómmal hazaviszem őket. Nagyon megörültek. Én is boldog voltam, hogy sikerült megmentenem egy jól sikerült kirándulás napját.
Sünbemutató, vidraóvoda és növendék vizák
Idén tavasszal fejeződött be az 1884-ben épült poroszlói tájház felújítása. Teljesen új cserép- és nádtetőfedést, új vakolatot és meszelést kapott. Belül megújult a konyharész járófelülete és a vízelvezetést is sikerült megújítani. A szakemberek átépítették a beomló kéményt és megerősítették a ház elmozdult falszerkezetét is. Végre kaptunk engedélyt az áram bevezetésére is, hogy a helytörténeti kiállítás lámpafényben jobban láthatóvá váljék.
Az Ökocentrum lakóinak személyében is történni fog változás. Az egyik – hogyha minden megfelelően alakul – akkor a nyár folyamán új, növedék vizák fogják erősíteni az akváriumok csapatát. A tervek között szerepel még egy sünbemutató kialakítása is. A kismadarak röpdéjébe pedig további átalakítások eredményeként színes, kistestű madarak, elsősorban pintyfélék érkeznek. Ezeken túlmenően a főépület mögötti medencék átalakításával „vidraóvodát” szeretnénk kialakítani.