Összes téma Tisza-tó története élővilág Történelem Túra Program kultúra Tisza-tó élmények Tiszaderzs

A hét Tisza-tavi települése: Tiszaderzs

A hét Tisza-tavi településének Tiszaderzset választottuk, ami a legjobb hely a békés pihenésre!

Az I love Tisza-tó magazinunk első része a tó környéki települések bemutatkozóit, fontos híreit, programajánlóit, közérdekű információit tartalmazza. Ha szeretné jobban megismerni a településeket, akkor kövesse sorozatunkat a témában!

Az előző hét Tisza-tavi települése Egyek volt.

Korábban Abádszalókról írtunk.

 

NAGYAPÁINK MESÉLIK

Csak akkor jöjjön Tiszaderzsre, ha békés pihenésre vágyik!

 

Nagyapáink mondják, Tiszaderzset és környékét látni olyan, mintha a múltba csöppenve, az emberfia a jövőbe tekintene.

 

Cserőköz
Cserőköz

 

Hipp-hopp és a közeli Abádszalók fiatalszíveket vidító dübörgéséből szikes mező mellett találjuk magunkat. Ezen a sík gyepen legeltették elődeink juhaikat, szarvasmarháikat. Nyájat még manapság is láthatunk. A pásztorkodás emlékeit a falu határában álló gémeskutak, pásztorszállások őrzik. Kiemelkedő felszíni formák főként a keleti részeken találhatók. Ezek az úgynevezett kunhalmok (Király-halom, Pap-halom…). Mint ismeretes, a halmok ősi temetkezési helyek voltak.

Nagyapáink mondják, hogy a halmokon nagyobb, egészségesebb a fű, de az állatok sohasem legelik azt le, inkább elkerülik. Amikor felmegy az ember egy ilyen halom tetejére és ott leül, nyugalom járja át. Megérzi, milyen parányi része ő a természetnek, és szeretet tölti be a lelkét. Egyes kutatási eredmények szerint e halmokon megnő a rezgések száma.

Tiszaderzs a Cserőközből

Mondák regélnek arról, hogy Attila királyt hármas halomba temették. A legismertebb monda alapján pedig hármas koporsóba, a Tisza medrébe. Bármelyik mondának is van több valós eleme, Tiszaderzs vidéke mindkét esetben lehetséges helyszíne lehet a nagy király nyugvóhelyének.

Nagyapáink mesélik, az sem elképzelhetetlen, hogy előkerülnek az ősi vallásához mindhalálig hű Tonuzoba herceg csontjai, aki bár népével együtt telepedett erre a tájra, a keresztény hitre nem volt hajlandó áttérni. Ezért aztán Szent István királyunk őt is, feleségét is élve eltemettette. Leszármazottja az a Ders nevű személy, akiről még Árpád-házi királyaink korában a falut elnevezték…

Az első keresztútnál balra tekintve a kora középkori eredetre utaló, román stílusú Mária-templom köves romjaira bukkanunk.

Domokosrendi templom
Domokosrendi templom

Nagyapáink mesélik, hogy a domonkosrendi templomot Rabutin tábornok rombolta le az 1700-as évek elején. Azóta a körülötte kialakult dús növényzetű kert baglyok menedéke. Éjszakánként az ő szempárjaik világítanak a sötétben. Talán így van.

Tény azonban, hogy a ’30-as évek idején ásatásokat végeztek, és előkelő gazdag avar törzs maradványaira bukkantak: bronz- és rézveretes használati tárgyak kerültek elő a föld mélyéből.

 

Nagyapáink mondják: hát persze, hogy avar rokonaink is letelepedésre alkalmasnak találták ezt a helyet! Csak szét kell tekinteni!

Hrabovszky György sírja
Hrabovszky György sírja

Nem is megyünk még tovább, csak széttekintünk. Az ősi temető néhány megmaradt sírja között felfedezzük Hrabovszky György 1848-as szabadsághős síremlékét.

„Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak…” – írta Petőfi Sándor. És itt Tiszaderzsen ez valóban beteljesül évről évre. Nem kell nagy utat megtennünk. A romtemplomtól mindössze a következő kereszteződésig, ahol ismét balra nézve egy régi kúriát, a Borbély kastélyt látjuk. Mária Terézia 1745-ben adományozta ezt a területet Borbély Balázs földbirtokosnak, hűségéért. E család támogatásával épült fel a község református temploma 1795-96-ban. A Borbély kastélyt alagút köti össze a Romtemplommal.

Borbély kastély
Borbély kastély

Nagyapáink mesélik, hogy ezen az alagúton át lehetett menekülni, vagyont menekíteni. A romtemplom területe szent helynek számított. Senki idegen nem feltételezte, hogy ezen a sérthetetlen helyen, lenn a mélyben elrejtett kincsek lehetnek.

Sokan megpróbáltak végigmenni az alagúton, feltárni kincseit. Senki sem járt sikerrel. A makacsabbak odavesztek, a félénkebbek visszafordultak. Egy bizonyos: az alagút létezik. Várja a bátor felfedezőket.

 

A település népi kultúráját a halászat, vessző- és gyékényfonás, csipkeverés, vályogvetés, fafaragás, rongypokróc szövés jellemzik, melynek csekély számú képviselője még ma is akad: a régi derzsi szokásokat eleveníti fel az óvoda, az iskola, az Öregék Napközi Otthona, a Művelődési Ház és a helyi egyesületek. Jeles ünnepeinken emlékezünk.

A falu központjába érve az út háromfelé ágazik. Ha a legidősebb királyfi jobbra fordul, a Tiszaszentimre – Karcag felé vezető úton mehet tovább. Erre láthat még kunhalmokat, gémeskutat, szőlőket kunyhókkal…

A középső királyfi, ha egyenesen megy tovább, a falu határában felfedezheti a Cserőköz természetvédelmi területet. Az ugyancsak ingoványos ártér a Tisza szabályozása után is megmaradt érintetlen területként.

Cserőköz
Cserőköz

Nagyapáink mesélik, évszázadok alatt ide lehetett menekíteni asszonyt, gyereket, jószágot török elöl, tatár elől, labanc elől, a nehéz időkben. Csak a helyiek ismerték a járást. A titok nemzedékről nemzedékre szállt. Nem is avatták be még az odatelepülőket sem. Ma is számon tartják, ki a derzsi születésű és ki nem az. Ki hova valósi.

A tudósok szája tátva maradt a csodálkozáskor 1996-ban, amikor a már száz éve kihaltnak hitt kosbor nevű növényre találtak a Cserőközben. Élővilága gazdag, változatos.

A bíbor kosbor (bíboros kosbor; tudományos nevén: Orchis purpurea, Orchis purpurella) az orchideafélék vagy kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó védett növény. 30-50 cm (kivételesen akár egy méter) magasra növõ kosborfaj. Gyökere here alakú, és az ebbõl adódó képzettársítások eredményeként fõzetét az ókortól máig szerelmi ajzószerként ajánlják.   Fényes tõlevelei tojásdad-lándzsásak.   Virágzata tömött, hengeres, sokvirágú. A nagyon változatos színû és alakú virágok nagyok: sisakká összeboruló külsõ lepelleveleik barnásvörösek, a mézajak háromkaréjú. A középsõ, visszás szív alakú karéj jóval szélesebb a szélsõknél, és felszínén apró, bíborszínû szõröcskék nõnek. A sarkantyú lefelé görbül. Murvalevelei aprók. Május-júniusban nyílik. Többnyire magánosan, szálanként nõ. Jellemzõ élõhelyei: löszgyepek, karsztbokorerdõk, tölgyesek, pusztafüves lejtõk, rétek, legelõk, sziklagyepek. Jellemzõen a mélyebb, lazább talajú helyeken telepszik meg. Nyílt terepen gyakrabban virágzik, mint az erdõk sötét talaján.   Kertbe áttelepíteni nem érdemes: nem marad meg. Kettõs ikergumója salep néven az ókortól máig ismert patikaszer. Eszmei értéke 10 000 Ft.  (Forrás: Wikipédia)
A bíbor kosbor

 

A legkisebb királyfi a falu központjából, ha balra indul: a Tisza folyó felé veszi útját. Az öreg nyárfák, diófák szegélyezte út mentén megcsodálhatja az idei vetés fejlődését, majd eljut a vízhez. Egyedülálló környezetben találja magát. A tó nyugodt vizéből legendás méretű halakat igyekeznek kifogni a horgászok. Kissé távolabb „úszó zöld” szigetek mutatják be a buja természet gazdagságát. Mögöttük az „élő” Tisza hömpölyög. Ezen a helyen tudja a csónakázó a legrövidebb úton elérni a folyót. A szigeteken pedig a maga ura lehet a sátrat állító, pihenni vágyó ember.

 

Nagyapáink mesélik: régen ittunk a Tisza vizéből!

„Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza!”

Mi azt mondjuk: csudaszép az otthonunk és a környéke. Jöjjön Tiszaderzsre, ha békés pihenésre vágyik!

 

One comment

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..