Hová menjünk enni, ha a Tisza-tónál járunk? Öt ismertebb helyi étterem fogásait kóstoltuk meg titokban, amelyeket szívből ajánlunk Önöknek. Az alábbiakban a közös véleményét olvashatják Szabó Róbert gasztrokedvelőnek – a Szolnoki Pelikán Grill Kupa főszervezőjének – és a cikk írójának, Kovács Jankának.
- megálló: Tiszacsege, Halászcsárda
Ha szereted a halat, itt a helyed! Felütöd az étlapot és szembetűnik, hogy a menü 80%-a halból készült. A hely egy igazi magyaros vendéglő, a kockás abrosztól egészen a díszítésnek kitett lopótökig. A pincérek figyelmesek, a rendeléstől számított 15 percen belül megkaptuk a megrendelt előételt: a füstölt harcsát lilahagymával, pirítóssal. Eztán korhely halászlét fogyasztottunk. A levesről tudni kell, hogy ez egy igazi Tisza-tavi étel, hiszen csak a tó körül készítik ilyen formában a tiszai halászlét: kissé savanykás, tejfölös ízvilága mellett erősen érződik a halászlé jellegzetes aromája. Főételnek pedig fűszeres harcsasteak-et választottunk, ami természetesen filézett halból készült, így nem kellett bajlódni a szálkákkal. Minden fogásból közösen fogyasztottunk el egy adagot, mégis annyira jóllaktunk, hogy talán a teljeset nem is tudtuk volna maradék nélkül megenni.
Összegezve:
Pozitív: A kiszolgálás gyors, kedvesek a pincérek. Az ételek kiadósak, halhoz képest laktatóak. Az étterem mellett található a tiszacsegei komp, érdemes körbenézni a területen, hogy lemozogjuk az ebédet. A harcsasteaknek igazi „strandíze” volt (a szó pozitív értelmében), a korhely halászlé pedig egyenesen kitűnő.
Negatív: Mivel ketten ettünk egy adagot, külön mély-, illetve lapostányért kaptunk, amibe kettéoszthattuk az ebédünket. A negatív élményt a tányérok minősége okozta, mert bizony csorbaszélűek voltak. Továbbá a harcsasteak mellé kínált krumpli mirelit volt, ráadásul túlsütötték. Ezek kissé lerontották az összhatást, de nem olyan egetverően nagy problémák voltak ezek, hogy ne ajánljuk Önöknek is ezt a helyet.
- megálló: Poroszlói Rétesház
Tiszafüredről a 33-as út hídján átszeltük a Tiszát, hogy a sok halétel után némi desszertet is együnk. Az útról jobbra letérve, az Ökocentrum tornyait kell követni a rétesházig. A kapun belépve a népies hangulatú udvarnak adtak még pluszban egy kis vintage beütést is, így egy roppant kellemes vendéglátó egység lett a végeredmény. A réteseket helyben sütik, és ami nagyon szimpatikus volt, hogy nem mezei réteslapból, hanem hájastésztából készülnek. Számtalan féle-fajta közül választhatunk, de a nyerő ízek mégis a klasszikusok: mi meggyeset és meggyes-mákosat választottunk. Sőt, ha szeretnénk a végén leöblíteni a torkunkat valamilyen innivalóval, kérhetünk helyben készült bodza- és ibolyaszörpöt is. A rétesek és az itt készült betyárbatyuk, pogácsák négy kemencében sülnek, hogy kiszolgálják az óriási forgalmat.
Összegezve:
Pozitív: A két rétest közül nem tudtuk csak az egyiket megenni, ezért hazavittük. Este kerítettünk sort az elfogyasztására. Ugyanolyan finom volt, mint amikor a ház ablakából kiadta a hölgy.
Negatív: Annyira elvesztünk a Réteshás családias hangulatában, környezetében és a régmúltat idéző kiegészítőkben és az ízekben, hogy negatívunot nem is találtunk!
- megálló: Tiszaderzs, Katica Büfé
Ha átutazóban vagyunk, de mégis megéhezünk útközben, akkor Tiszaderzsen, a Fő úton lévő Katica Büfébe is betérhetünk. Ahogy a neve is sugallja, büfémenük közül választhatunk, mint például a gyros, hamburger vagy a fagyi. A kiszolgálás kedves, igazi családias a hangulat, hiszen a tulajdonos és felesége rendszeresen ott van, és a Tisza-tavi vendégszeretetben itt sem szenvedünk hiányt. A büfé mellett egy kis horgászbolt is üzemel, ahol a pecások a legszükségesebb dolgokat be tudják szerezni a jó fogáshoz.
Összegezve:
Pozitív: Családias hangulat, kedves tulajdonos. Gyrost ettünk mindketten pitában, sokkal olcsóbb volt ott az uzsonnánk, mintha városban, pl. Szolnokon vettük volna ugyanezt.
Negatív: A tzatziki szósz túl fokhagymás volt, valamint a kiszolgáló hölgy nem kérdezte meg, kérünk-e a gyrosba hagymát vagy sem. És kaptunk, sajnos.
- megálló: Abádszalók, Lilaakác Kisvendéglő
Abádszalókra beérve, kissé kanyargós úton juthatunk el a parasztházig, ami a Lilaakác Kisvendéglő nevet viseli. Ajánlott a GPS azoknak, akiknek nincs helyismeretük, hogy könnyebben odataláljanak. Kívülről egy átlagos parasztháznak tűnik az épület virágládákba ültetett muskátlival és a ház elé kihelyezett zöld műanyag asztallal és a hozzájuk tartozó székekkel. Beléptünk alacsony ajtaján és azonnal a kerthelyiség felé vettük az irányt. Az étterem berendezése a vidéki hangulatot árasztja a népi eszközökkel, amelyeket első látásra kissé zsúfoltan, de mégis esztétikusan rendeztek el. És most jön a legjobb rész, ami miatt még akár egy kávéra is érdemes betérni: a kerthelyiséget teljesen benőtte a lilaakác, aminek édes illatával egyszerűen nem lehet betelni. Kilépve az épületből úgy érezhetjük, mintha átölelne az akácillat. A növény egyébként egy másik fontos szerepet is betölt, mégpedig az árnyékolást. A vendéglőben kis húsfazék, benne főtt marhahússal és velős pirítóssal volt menünk első fogása. A velőt pirítósra kenve, akár előételként is fogyaszthatjuk, mi is így tettünk. Másodikként gombás hússal töltött tócsnit választottunk, fokhagymás öntettel. Desszertként pedig mákkrémes palacsintát ettünk boros szilvával.
Összegezve:
Pozitív: Nagyon finom volt a leves, igazi házias íze volt, a második fogás pedig olyan nagy adag volt, hogy kettőnknek bőven elegendő volt. A kiszolgálás és a tálalás ötcsillagos, panaszra nem lehetett okunk.
Negatív: Nem értettük, hogy a húslevesben miért volt brokkoli, illetve a levesben lévő hús kissé bizony rágós volt.
- megálló: Tiszaörvény, Hellohal
A gátra felkanyarodva juthatunk el a kikötővel szemközti Hellohal büfébe. A Hellohal újragondolta a streetfood-ot és alkalmazkodott a Tisza-tóhoz, így még a hamburger is halból van. Aki nem szereti a halat, annak nem ez lesz a kedvenc helye, de aki olyan halőrült, mint mi, azoknak maga lesz a mennyország! Választhatunk halburgert, fish and chips-et, pontyropogóst, harcsawrap-et, és mindenféle streetfood-ot harcsából, pontyból, csukából vagy akár süllőből is. Friss, zamatos ízűek a szószok, mosolygós a kiszolgálás. Mi fish and chipset, illetve pontyropogóst ettünk. (Megjegyzem: kérésemre úgy csomagolták a harcsawrap-et, hogy vezetés közben is meg lehessen enni – jelentem, nem sikerült leennem magam, úgyhogy szuperek voltak! – a szerző)
Összegzés
Pozitív: A fish and chips krumpliját friss olajban készítették, a pontyropogós csípős-bazsalikomos mártása mennyei volt. Jó érzés volt úgy belépni, hogy széles mosollyal fogadtak bennünket.
Negatív: Kicsit talán messze van Tiszafüredtől, ha autóval megyünk. Mivel a Tisza-tó mellett biciklivel vagy csónakkal stílusos közlekedni, így a gáton vagy a közeli kikötőből viszont könnyen elérhető – és ennél több negatívot nem is tudunk felsorolni.
Fotók: Rob’s Choice